• Kevesen vannak, de keményen kitartanak álláspontjuk mellett

– Elfogadhatatlan a kormány politikája a hadiipari vállalatokkal szemben, ezért tiltakozunk – nyilatkozta lapunknak Constantin Stoica, a szászvárosi mechanikai vállalat szakszervezeti vezetõje.

Mivel a pénteki bukaresti megbeszélések nem vezettek semmiféle eredményre, tegnap és ma tiltakozó akciókra került, illetve kerül sor a prefektúrák elõtt. A tüntetés holnap a bukaresti elnöki palota elõtt folytatódik.

A szászvárosi szakszervezetek mélységesen elégedetlenek valamennyi, 1989 utáni kormány reformtevékenységével. Stoica szerint a hadiipari vállalatok reformja eddig kizárólag az alkalmazottak elbocsátásából állt. S míg 1990-ben a hadiipar összesen 120 000 embert foglalkoztatott, ma már csak 34 500-an dolgoznak ebben az ágazatban. Szászvároson, például, a tizenkét évvel ezelõtti 5200 alkalmazottból csak 580 maradt. Ezekbõl a kormány még 250-et el akar bocsátani, ami szinte a vállalat bezárásával lenne egyenlõ.

A szakszervezeti vezér az iparág tudatos elhanyagolását is a kormány szemére veti. Mint mondja, nincs megrendelés, sem fejlesztés, pedig potenciál lenne. Két hónapja a szászvárosi gyár egymillió dolláros megrendelést kapott, amit 30 százalékban már teljesítettek is. Az elõzõ megrendelés pedig 1997-ben volt.

A kormány mostani javaslatának elfogadása esetén nem lehetne a megrendelésnek eleget tenni, úszna a millió dollár, és az emberek utcára kerülnének. A kormány pénzügyi elképzelését – a végkielégítés 14 fizetést tenne ki, beleértve a munkanélküli segélyt is – abszolút katasztrofálisnak minõsítették a szakszervezetek.

Stoica a kormányt következetlenséggel is vádolja. Az augusztusban nagy csinnadrattával átadott 1400 milliárd lejes új berendezés, az öntöttvas-vezetéket gyártó részleg is csak az ünnepségen mûködött, másnap már le is állt. Ha a kormány tervezetét valóra váltják, akkor ez az óriási befektetés is füstbe megy.

Constantin Stoica büszkén hangoztatja, hogy a hadiipar 80%-kal járult hozzá Románia adósságának a törlesztéséhez a nyolcvanas években. Akkoriban az ország Európa ötödik és a világ hetedik fegyvergyártója volt. Manapság Romániát nem jegyzik a világ legnagyobb 100 fegyvergyártója között, legalábbis Stoica szerint. Bár az elõbb említett adatok fenntartásokkal kezelendõek, tény, hogy a KGST-piac összeomlását a román hadiipar nem tudta kiheverni.

Egy nemrég beindított kormányprogram keretében az ország öt megyéjének 20–20 településében állampénzen oldják meg a vezetékes víz bevezetését. Az öt megyébõl négy moldovai és csupán egy, Szilágy megye erdélyi.

 • A finn panteonban minden nagyságnak helye van

Temes – Bár élete és munkássága Temesvárhoz köti, mostanában mégis éppen a Bega-parti városban tartózkodik a legkevesebbet. A magyar tudományos akadémiai tagsággal járó ezernyi feladat mellett fáradhatatlan népszerûsítõje az erdélyi tudományos életnek, és ez állandó utazással jár. Idén különösen nagy munkát jelent a szûkebb pátria képviselete, hisz Bolyai-év van, és ki lenne hivatott a nagy elõd életét és munkásságát bemutatni, ha nem éppen a Temesváron (ahol megfogalmazódott az Appendix) élõ Bolyai Társaság elnöke? Az elmúlt hét végén, két utazás között, mindössze néhány percet töltött a Nyugati Jelen temesvári szerkesztõségében, hogy beszámoljon az északi országokban elhangzott elõadásairól.

– Elõadói körútjának elsõ állomása a svéd fõváros volt. Milyen érzés közönség elé lépni a Nobel-díj hazájában, és egy kevésbé ismert tudós munkásságát méltatni?

Jó érzés, mert köztudott, hogy az ott elhangzó expozék eljutnak a világ összes tudományos központjához. Elmondhatom tehát, hogy az elõadás kisugárzott a Stockholmi Tudományegyetem falai közül, és sokan megtudhatták, hogy a nem euklideszi geometria tételeit erdélyi matematikus dolgozta ki, és Bolyai Jánosnak hívták.

Fizikusokból, matematikusokból álló, értõ közönség elõtt beszéltem, és ez megkönnyítette a dolgomat. Nem kellett idõt vesztegetni tételek, tanok magyarázatával, és azt is különösebb bizonygatás nélkül felmérte mindenki, hogy mit jelentett Bolyai János felfedezése a tudomány fejlõdése szempontjából.

– Kinek volt szívügye Bolyai-elõadást szervezni Stockholmban?

– Ezt a rendkívüli lehetõséget a stockholmi Peregrinus Klub teremtette meg számomra, amelynek szellemi vezetõje az erdélyi származású Veres Zoltán író-költõ, a Korunk folyóirat volt szerkesztõje, a Korunk Bolyai-díjának megálmodója. A klub hallgatósága elõtt, természetesen, anyanyelvû elõadást tartottam, de a fontosabbik az angol nyelvû expozé volt, amely a Stockholmi Tudományegyetem tavaly átadott Fizikai Centrumában hangzott el, amint már utaltam rá, tudós közönség elõtt. Ezt az elõadást Csillag István, szintén erdélyi származású fizika professzor szervezte, aki a Fizika Centrum egyik kiemelkedõ személyisége. Ebbõl is látszik, hogy a világon mindenütt akad pártfogója az erdélyi tudományosságnak, csak meg kell találni õket!

– Fizikus számára Stockholm szellemi világa nyitott könyv. Bizonyára nem volt könnyû megválogatni, hova térjen be, és mi maradjon ki a programból?

– Így igaz, rövidre kellett fognom az egy-egy intézetben töltött idõt, de azért alaposan körülnéztem a Nobel Alapítvány Központjában. Megnéztem a Nobel-díj századik évfordulójára rendezett kiállítást, és a Svéd Tudományos Akadémia központi székházában is vendégeskedtem, ahol a híres Nobel-elõadásokat szokták tartani. Az ott szerzett különleges élményekrõl és az idei Nobel-díjasokról, amint az idõm megengedi, bõvebben beszámolok.

– Körútjának másik állomása a finn fõváros, Helsinki volt. Az ottani elõadásokat is Erdélybõl kivándorolt támogatók szervezték?

– Helsinkiben a Magyar Kulturális és Tudományos Központ igazgatója, Jelinkó Árpád és a Magyar Nagykövetség tudományos attaséja, Groszschmid Péter egyengette az utamat. Az angol nyelvû elõadás a Helsinki Tudományegyetem Matematika Karán hangzott el. Itt az elõadás végén a rendezvényen elnöklõ finn professzor asszony felolvasta Babits Mihály híres Bolyai-szonettjének finn változatát, amelyet, kérésemre, az erdélyi irodalmat jól ismerõ költõnõ, Anna-Maija Raittila fordított finn nyelvre. De szívmelengetõ volt a Magyar Kulturális és Tudományos Központ kiállítótermében elhangzott magyar nyelvû elõadás is, amelynek meghallgatására kétszáz kilométerrõl is jöttek érdeklõdõk. Számukra a Bolyai-elõadás a szülõföld üzenetét jelentette.