Ki hitte volna néhány évvel, vagy csak akár néhány hónappal ezelõtt is, hogy a magyar státustörvény, a magyar kedvezménytörvény, melyrõl annak idején a változó román kormányok hallani sem akartak, modellé válik?

Hisz ellene nemcsak a magyar kormánynál, hanem az európai fórumokon is tiltakoztak, a szomszédokkal egyeztetettek megakadályozása érdekében – diplomáciai manõverek sorát hajtották végre ellene az európai kancelláriákon.

Csoda történt?

Jelenlegi kormányunk most azt mondja: a státustörvény magyar modelljét szeretné alkalmazni a határon túl élõ románok érdekében.

Úgy látszik, Nãstase miniszterelnök úrnak jót tett a tengerparti nyaralás. Alkalma nyílt nemcsak a tengerben lubickolni, hanem arra is, hogy elgondolkozzon a szomszédos országokban élõ honfitársai keserû sorsán, akiket az elnemzettelenítés, erõszakos beolvasztás veszélye fenyeget, s akik egyre hangosabban siránkoznak és szidják Bukarestet azért, mert semmibe veszik õket, anyaországuk nem törõdik azzal, hogy saját iskoláik, saját sajtójuk, kulturális folyóirataik, saját intézményeik, templomaik, szobraik és egyetemeik legyenek. Újabban már a Hargita és Kovászna megyei románság is ugyanígy siránkozik.

Nos, szombaton kormányfõnk Mangálián találkozott a határon túl élõ románság képviselõivel, és kerek perec kijelentette: Románia a magyar státustörvény mintájára saját státustörvényt alkot.

A magyarországi törvény hatékony, mi értelme lenne tehát felállítani valamiféle más modellt? – kérdezte, majd bejelentette: a határon túli román kisebbségek jogainak kérdésében Romániának ki kell lépnie a védekezési álláspontról, s neki kell látnia “egy európai szellemû offenzív politika kiépítéséhez”.

Hát így változik a világ, kérem szépen.

Bukarest számára már nemcsak magyar mumus van, hanem magyar modell is.

Ezt is megértük.

Igaz, a közgyûlés nem fogadta el lemondását, de a miniszter tartotta magát döntéséhez, s azóta nem is vett részt a szervezeti életben, az UGIR-t az ügyvezetõ elnökség irányította.

A Nyugati Egyetem dísztermében tartott ülésen 35 megyei szervezet, valamint 39 ágazati szövetség képviseltette magát. A részvevõk azt is felrótták a vezetõségnek, hogy nem képviseli megfelelõen a nagyvállalkozók érdekeit, a szaktárcának szánt üzenetük szerint az ipari minisztérium csak szólamok szintjén tesz a gazdaság, az ipar fellendítéséért, s a forró légkörû gyûlésen nyilvánvalóvá vált az is: az erdélyi és bánsági gyáriparosoknak teljesen más gondjaik, elvárásaik vannak, mint a moldvaiaknak vagy havasalföldieknek. Ezért számukra örvendetes talán az, hogy az UGIR új elnökének Ovidiu Tender közismert vállalkozót választották.

Stelian Dorobantu alelnök és Ovidiu Tender elnök

Egyébként az UGIR-t éppen száz esztendeje alakította közel egy tucat korabeli nagyiparos, hogy közösen lépjenek fel a különbözõ adó- és vámkedvezmények biztosítása érdekében. Ez volt az elsõ alkalom, hogy a közgyûlését nem Bukarestben tartották.

A kultúra viszonylag nagy szerepet kapott a péntektõl vasárnapig tartó ünnepségsorozaton; tárlatnyitók, könyvbemutatók érték egymást, szombaton egész délutánt betöltõ folklórmûsor szerepelt a programban – többségében román népzene, de Nagykikindáról fellépett a Gusle és az Egység, Apátfalváról cigány népi táncegyüttest vártak –, esténként pedig koncertek szórakoztatták a nagyérdemût.

Zsombolyai Napokon szombaton részt vett, elõadást tartott és könyvét dedikálta a hazai kulturális élet ismert személyisége, Mircea Dinescu, és fellépett a Mambo Siria együttes.

A középkori várudvarok miliõjét a nagykárolyi Collegium régizene-együttes idézte meg a nyári színház színpadán, a központban felállított nagyszínpadon a rock-, pop- és diszkózenét többé-kevésbé ismert helyi, temesvári, kolozsvári és fõvárosi csapatok képviselték. Aki elég kitartást érzett magában, sportvetélkedõkön mérettethette meg magát, a kisebbek a mini-vidámparkban szórakozhattak. Aki meg nem akart ennyire “elmélyülni” a mûsorban, nem bánta meg, ha csak a bámészkodás, sörözés, a közeli és a rég látott ismerõsökkel folytatott beszélgetés erejéig kisétált a központba.

A kellemes idõtöltés mellett a partnerkapcsolatok is ápolták az elöljárók. Kaba Gábor polgármester elmondta, hogy a németországi Gundelfingen polgármestere, Franz Kukkla és kísérete is részt vett a mulatságon – Zsombolya és a bajor város együttmûködési egyezmény megkötésére készül –, de jöttek Pusztamérgesrõl, Nagykikindáról és a belgiumi Holaine-bõl is üzletemberek és önkormányzati vezetõk az ismerkedés, tapasztalatcsere céljából.

A zökkenõmentesen, civilizáltan lebonyolított rendezvény Kaba Gábor polgármestert és “csapatát”, no meg az önzetlen mecénásokat és megfontolt támogatókat dicséri. Hiányérzetünk legfeljebb abból fakadhat, hogy “magyar” rendezvény elvétve szerepelt a programban.

A Dorin Lazãr igazgató által véglegesített lista szerint az Arad megyei kórházakból – a megyeibõl, a municípiumiból, a szülészetrõl, Kisjenõ, Borossebes, Lippa, Apatelek, Kápolnás, Szentanna kórházaiból – az összesen 475 fõs leépítést követõen 192 alkalmazott lesz munkanélküli, a többi elbocsátottnak az átszervezések során más beosztást kínálnak fel, többen pedig nyugdíjba vonulnak.

A borosjenõi és honctõi kórház sorsa továbbra is bizonytalan, habár a közegészségügyi igazgatóság tervei szerint az elõbbiben 23, az utóbbiban 20 ágyas orvosi-szociális központ fog mûködni.

Pénteken késõ este ért véget a Miss Arad szépségverseny, amelyet az Oana Leonte nevû fiatal hölgy nyert meg. A pénteki koncertek közül a Trei Sud Est fellépésére voltak kíváncsiak a legtöbben.

Arad megye szépeit vastapssal jutalmazták

Jóval kevesebb érdeklõdõ figyelte a szombat reggeli, a városháza – Avram Iancu tér – városháza útvonalú futóversenyen részt vevõ nyugdíjasokat. Az idõsödõ sportkedvelõk közül a legidõsebb a 84 éves Dimitriu Pavel volt.

A futóversennyel egy idõben kezdõdött Arad város vezetõinek és a határokon túl élõ románok képviselõinek találkozója, ahol a vendégek elpanaszolták, milyen sanyarú sorban élnek, hiszen tájaikon az anyanyelvi oktatás lehetõsége minimális.

A városházán fogadták az idén szûkebb keretek között lezajló Kézfogások címet viselõ rendezvény meghívottait, Arad testvérvárosainak (Zenta, Gyula, Pécs, Hódmezõvásárhely, Szeged) alpolgármestereit, akik felszólalásaikban a kulturális és gazdasági kapcsolatok megerõsödésének fontosságáról beszéltek, majd Bognár Levente alpolgármester vezetésével rövid városnézõ sétán vettek részt.

Szombaton délután lépett fel az Avram Iancu téri színpadon a gyulai Cimbora néptáncegyüttes. Magyarországi román táncot is jártak, de mûsoruk jelentõs része erdélyi magyar táncokból állt. Fellépésükhöz a Téglás együttes szolgáltatta a zenei aláfestést.

Magyar vonatkozása volt Florian Liber festõmûvész régi színházban megtekinthetõ A metropoliszok prostituáltjai címû kiállításának is, ahol Csiky Kinga táncos, koreográfus ábrázolta tánclépésekkel és kifejezõ gesztusokkal azt, amit Liber alkotásain is láthattak a jelenlevõk: a prostituáltak életének mozzanatait. Ugyancsak a régi színházban mutatták be Mrozek A nyílt tengeren címû román nyelvû elõadását Ion Mîrcioagã rendezésében.

A strandon felállított színpadon láthattuk a 12 tagú gyulai Stage Line együttest, amely elsõsorban ismert magyar könnyûzenei slágereket adott elõ az LGT-tõl a Neoton számaiig.

A háromnapos rendezvény a hetvenes-nyolcvanas évek olasz sztárjának, Al Banónak a koncertjével zárult.

Hasznosnak bizonyult, hogy a köztisztasági vállalat az Aradi Napok egyik fõ támogatója volt, hiszen már az elsõ nap délelõttjén is hatalmas mennyiségû szemét gyûlt össze a színpad környékén.

A szervezés nem volt a legtökéletesebb, a rendezvények idõpontjai rendszeresen csúsztak. Az sem feltétlenül dicsõség, hogy az Avram Iancu téren a pázsitra rakták a színpadot, a nézõk pedig teljesen széttaposták a város zöldövezetének ezen részét.

Megjegyzendõ, hogy a három nap alatt a pécskaiak és a gyulaiak mellett Csiky Kinga volt az egyetlen aradi magyar fellépõ.

A stróman az üzleti életben “tenyészik”, ember névre erkölcsi értelemben nem igazán méltó, hiszen nevét adja a valóságban irányító, ténykedõ személy leplezésére. Korrupciós botrányokban, üzleti spekulációkban a stróman “viszi el a balhét”. Kevesen ismerik, nem figyelnek fel ténykedésére, tulajdonképpen nem is fontos ember. A stróman akkor lép színre, amikor befucscsolt a bank, elúszott a részvényesek, befektetõk pénze, túlságosan “magas körökbe” gyûrûzik egy-egy pénzügyi vagy politikai botrány. Ilyenkor elõre tolják a strómant, a szalmabábot, aki egyedül vállal mindent, ami törvény elõtt a vád tárgyát képezi. Az õ neve forog a sajtó botránykrónikáiban, ellene adnak ki elfogatási parancsot, õ áll a törvény elé, s õ kerül a rács mögé is.

Van ilyen normális ember? – kérdezik az érzékenyebb lelkûek. Meg kell nyugtatnom õket, van. S nem is kell õket kényszeríteni. Mert a stróman jól él, magas beosztású és gazdag pártfogói vannak, s remélheti is, hogy nem hagyják sokáig a pácban. Miután a sajtó újabb szenzáció után lohol, a botrányt is elsimítják, csillapulnak a kedélyek, a stróman újra sütkérezhet a magas kegy fényében, s ha jók a “gazdái”, a fájdalompénz sem lesz kicsi. Ha pedig rács mögé kell vonulnia, nem sokat bánkódik. Tudja, hogy rá még szükség van, ezért pártfogói kiügyeskednek egy kis amnesztiát, büntetés letöltése elõtti, rendkívüli szabadulást. Megtörténhet ugyan, hogy cserbenhagyják. Hát akkor pechje volt! Nem kár érte, legyintenek ismerõsei. De ez a ritkább eset.

A stróman tehát feltámadt, él, virul és prosperál határainkon innen és túl.

Szekernyés Irén 

Az eltelt tizenhárom év alatt többször újraéltem az 1990-es nagyszerû, a kiszabadulással járó boldogságot, mikoris Magyarországra vagy Jugoszláviába utazhattunk. Öröm volt ez még akkor is, ha a határátkelõnél sok órát várakoztunk, miközben illemhely hiányában az útszéli, vagy a távolabbi árokban, kukoricaföldeken kerestünk menedéket, gyötört a vízhiány, sõt a helyszínen aludtunk, csak átjuthassunk a határ túloldalára. Ekkora tömeg soknapos tartózkodásának kellemetlen, de szinte természetes velejárója a temérdek hulladék, szemét, amelynek tárolásával, begyûjtésével senki sem foglalkozott.

Balkáni mentalitás – legyintettünk, miközben magunk is szemetelésre kényszerültünk.

Hajnalban 4.40 órakor állt meg autóbuszunk a hegyeshalmi határátkelõ elõtt még jócskán Ausztriában, ugyanis elõttünk két sorban 60-70 autóbusz és több mint 100 személyautó várt bebocsátásra. A hosszú sor, a szemetes kukák hiányában az út szélét végig beborító szemét azonnal elindította bennem a nosztalgiahullámot, ami csak fokozódott a félóránkénti harmincméteres araszolással, de különösen akkor, amikor három óra múlva illemhelyre kívánkoztam. Itt ugyanis se bokor, se árok, se kukoricatábla nem állt rendelkezésre, az úttól tíz méterre húzódó drótkerítés szertefoszlatott minden reményt. Maradt tehát az illemhely, – amint  átértünk magyar részre –kitartó kérdezõsködés után meg is találtam a pénzváltó épületében. Hatalmas sor kígyózott a “WC-használat 50 forint; Takarítás miatt zárva” feliratú ajtó elõtt. Amikor pedig megkönnyebbülve szóvá tehettem a vécés néninél a benti bûzt és a kinti szemetet, vállvonogatva szabadkozott.

– Aranyoskám, nem panaszkodhat. Miközben Nagylaknál 100, nálunk csupán 50 forint a budizás. Ennyi pénzért pedig nem támaszthat fene nagy igényeket. Különösen akkor nem, ha a románok, a jugók, meg minden fajta népség telerondítja a környéket.

Nem is támasztottam semmiféle igényt, hisz nem az õ feladata lenne szemetes kukákat elhelyezni, kulturált illemhelyeket építeni. Csupán haza szerettem volna jutni, ami hat és félórányi hegyeshalmi dekkolás eredményeként, Münchentõl Aradig egy egész nap alatt sikerült is. Amióta azt is tudom, mennyivel udvariasabbak a német pincérek a magyaroknál, el nem tudom eldönteni: Hegyeshalom az EU, avagy a Balkán kapuja?

Balta János 

Évszázadokon keresztül a lengyelek és a litvánok Rzeczpospolitának nevezett közös államban éltek. Sok lengyel számára Litvánia ugyanúgy hazát jelentett, mint Lengyelország. A nemzeti ébredést követõen azonban e két testvérnemzet ellenséggé vált. A viszony fõleg a litvánok mindenkori fõvárosa, Vilnius – Wilno néven a lengyelek egyik nemzeti szentélye – hovatartozása miatt mérgesedett el. Mivel a két világháború között a város Lengyelországhoz tartozott, a huszadik század folyamán a két nemzet szinte mindig szemben állt egymással.

Ismerõs példa, nemde?

A “kibékíthetetlen ellenségek” közös történelme és mélységes katolikus hite mégis összekötõ kapocsnak bizonyult a kommunista rémuralom elleni harcukban. Sõt, a nyolcvanas évek végén Lengyelország lett a szovjet iga alól minden áron szabadulni akaró Litvánia egyik fõ támogatója. Függetlenségének 1991-es kivívása után Litvánia továbbá is számíthatott Lengyelországra, amely teljes mellbõséggel kiált balti szomszédjának NATO-tagsága mellett, közbenjárt az EU-nál a litvánok mihamarabbi felvétele ügyében, miközben a két ország szoros együttmûködést épített ki.

Az olvadás lassan az átlagpolgárokat is érinti, akik nem tekintik többé ellenségnek a másikat. A litvánok szemléletét jelentõsen megváltoztatta az egykori ellenség kitartó támogatása, s a lengyelek is örülnek 350 ezres – Vilnius/Wilno megyében még mindig többségben lévõ – litvániai nemzettársaik egyre bõvülõ kisebbségi jogai láttán.

Nemrég újabb közeledés híre röppent fel. Lengyelország hajlandó lenne egyik legnagyobb – ízig-vérig lengyelnek tartott – nemzeti hõse, W³adislaw Jagie³³o dinasztiaalapító király litván eredetének elismerésére Vytautas Jagellonis néven. Cserében Litvánia egyetértene a vilniusi lengyel egyetem engedélyezésével, amely mögött több évszázados hagyomány áll.

Ez nem más, mint amit Wilno nagy szülöttje, Czes³aw Mi³osz szorgalmazott pár évvel ezelõtt. A Nobel-díjas idõs lengyel író ugyanis a történelmi sérelmek elismeréséért és a multikulturalizmus mai érvényesítéséért szállt síkra. Igazi rzeczpospolita-szellemben.

Chirmiciu András 

A kettõs állampolgárság ügye rendkívül fontos kérdése a magyarságnak, amelynek esélyeirõl, lehetõségeirõl és jogi feltételeirõl a politikai elit és a társadalomtudományok képviselõi elõbb-utóbb megnyugtató állásfoglalást alakíthatnak ki – nyilatkozta Mádl Ferenc köztársasági elnök szombaton az MTI-nek, hozzátéve, hogy elsietett lenne részérõl, ha e problémakörre vonatkozóan bármilyen pozitív döntést megelõlegezne.

Nincs terrorfenyegetettség

Semmifajta terrorfenyegetettség nincs Magyarország esetében – jelentette ki a Miniszterelnöki Hivatal polgári titkosszolgálatokat felügyelõ politikai államtitkára tegnap az MTI-nek.

Tóth András cáfolta azt az internetes értesülést, amely szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal újból megszigorította volna a kiemelt fontosságú állami intézmények és vállalatok, valamint a Ferihegyi repülõtér védelmét.

A világhálón közzé tett cikk szerint néhány iraki ellenállási szervezet megfenyegette azokat az államokat, amelyek az Egyesült Államok oldalán részt vesznek a békefenntartásban.

Egyeztetések az aszálystratégiáról

Az elsivatagosodás és az aszály elleni küzdelemrõl szóló ENSZ-egyezmény, az UNCCD meghatározása szerint Magyarország egész területe aszállyal sújtott térségnek tekintendõ.

Egyebek között ezt a megállapítást tartalmazza az Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium aszálystratégia-tervezete, amelyrõl az elmúlt napokban konzultáltak a szakemberek országszerte. A tervezet utolsó vitafórumára augusztus 13-án Szolnokon kerül sor.

A tervezet megállapítja: az elmúlt évtizedben az aszály következtében a magyar mezõgazdaságban keletkezett jelentõs károk – továbbá az aszály valószínûségének a klimatikus változások következtében feltételezett növekedése – miatt határozta el a szaktárca az aszálystratégia kidolgozását.

Megújul a Csontváry Múzeum

  Megújul a Csontváry Múzeum Pécsett: az októberben kezdõdõ, mintegy 20 millió forintos beruházással optimális hõmérsékletet biztosítanak a képek, és szebb kiállítótermeket a látogatók számára.

“Az épületben lecseréljük a több, mint 2 évtizede mûködõ, de gyakran meghibásodó klímaberendezést, kifestjük a termeket és felújítjuk, újralakkoztatjuk a parkettát” – mondta el az igazgatóság képzõ- és iparmûvészeti osztályának vezetõje.

Sárkány József rámutatott: az új klímára a képek védelmében van szükség. A termekben ugyanis állandóan 20-22 Celsius fokos hõmérsékletnek, továbbá 50-60 százalékos relatív páratartalomnak kell lennie.

Kevesebb telefonfõvonal

 Tovább csökkent a vezetékes telefon fõvonalak száma: tavaly az elsõ negyedév végén 3,736 millió bekapcsolt fõvonal volt, a Hírközlési Felügyelet (HíF) adatai szerint az idén március végén már csak 3,642 millió.

A HíF közölte: 2003 elsõ negyedévében az összes bekapcsolt fõvonal száma a korábbi negyedévekhez képest nagyobb mértékben csökkent, tavaly év végén még 3,666 millió volt. Ezen belül az összes fõvonal mintegy ötödét kitevõ üzleti vonal esett vissza mintegy 8 ezerrel, s ezzel 1999 elsõ negyedéve óta elõször következett be viszszaesés ebben a szegmensben.

Bûncselekmény tízezertõl

A Legfelsõbb Bíróság (LB) jogegységi tanácsának döntése szerint nem bûncselekmény a pénzhamisítás, ha annak értéke nem haladja meg a 10 ezer forintot – olvasható az LB honlapján.

A jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát a kérdésben a legfõbb ügyész kezdeményezte, szerinte ugyanis létezik olyan gyakorlat, amely a pénzhamisítás valamennyi formáját, értékhatárra tekintet nélkül, büntetni rendeli.

Nagaszakiban az elmúlt évben további 2692 nevet vettek fel az atomtámadás utóhatásaiba belehalt személyek listájára, és ezzel 131 885-re emelkedett a nukleáris támadás összes áldozatainak száma.

A szombati megemlékezésen Koidzumi Dzsunicsiro kormányfõ hitet tett a japán békealkotmány mellett, amely értelmében a szigetország nem állít elõ, nem birtokol, és nem enged a területére nukleáris fegyvereket.

A pápa Európa szegényei közé sorolta a munkanélkülieket, a betegeket, a sorsukra hagyott, tehetetlen öregeket, a hajléktalanokat, a társadalom peremére szorult bevándorlókat és a menekülteket. Vissza kell adni számukra a reményt, hogy hittel tekinthessenek a jövõbe – vélte a katolikus egyházfõ. Külön szólt a szentatya a házasság és a család értékeirõl, megállapítva, hogy a fiatal nemzedékeket az “élet evangéliumára” kell tanítani, elutasítva a “halál kultúráját”. Csak így építhetõ fel egy igazságosabb, szolidárisabb világrend, amely tiszteletben tartja az emberi méltóságot – fûzte hozzá.

A pápa a földrészt immár hetek óta sújtó szárazságra és az elviselhetetlen hõségre utalva imádságra buzdította a híveket, hogy érkezzék meg végre az enyhet adó, frissítõ esõ. II. János Pál élesen elítélte a gyújtogatókat, akik cselekedetükkel veszélyeztetik az embereket és a természetet.

A Navstar panamai illetõségû hajót még pénteken este tartóztatta fel az Arab-öböl északi, nemzetközi vizein a brit királyi tengerészet Sutherland nevû fregattja. A rakomány a legnagyobb menynyiségû csempészett olajszállítmány a háború befejezõdése óta. A hajó ukrán legénységét és kapitányát õrizetbe vették, és átadták az iraki rendõrségnek. A vízi jármû tulajdonosa egyelõre nem ismert, miként az sem, merre tartott a csempészáruval a hajó.

A horvát és a montenegrói tengerpart közelében a hétvégén sikerült megfékezni a lángokat. A tûzõrség emberei eloltották a Paklenica Nemzeti Parkban tombolt erdõtüzet. A montenegrói Ulcinj környékén pusztító tüzeket vagy eloltották, vagy terjedésüket megakadályozták.

Siker koronázta a spanyol tûzoltók erõfeszítéseit is: eloltották mind a Mallorcán, mind a Kanári-szigetekhez tartozó Hierrón pusztított erdõtüzet. A nagy hõség miatt azonban mindkét szigeten változatlanul fennáll újabb erdõtüzek lehetõsége.

Portugáliában eközben tovább folyik az oltás: tegnap a tûzõrség nagy erõkkel küzdött az Algarve tartományban fekvõ Portimao melletti, valamint az ország közepén elterülõ Nisa környékén kitört erdõtûz ellen.

Az Európai Bizottság elnöke egy tegnapi nyilatkozatában európai különleges brigád létrehozását sürgette az erdõtüzek megfékezése érdekében. Romano Prodi kifejtette: a különleges erõk nem csupán tüzek oltására lennének bevethetõk, hanem egyéb természeti katasztrófák leküzdésére is.

Az amerikai episzkopális egyház a múlt héten megerõsítette Gene Robinson kanonok New Hampshire-i püspökségét. Nagy Britanniában a liberális és konzervatív anglikánok keményen megoszlanak az üggyel kapcsolatban. A progresszívak számára ez a haladás kérdése. Tom Sutcliffe, az angliai egyház szinódusának világi tagja közölte: “Vannak olyan témák – mint például a válás, a nõi papok ügye, a homoszexualitás –, amelyekkel foglalkoznunk kell, mert a modern élet részei. A homoszexualitás témáján belül nem szabad elfeledkezni azokról az emberekrõl sem, akik, noha ugyanazon nemû emberekhez vonzódnak, mégis erkölcsös életet akarnak élni. Bevallom, nem könnyû döntéseket hozni ezekkel a témákkal kapcsolatban.”

Konzervatív evangélikusok szerint az egyház olyan döntést hozott, amely megtagadja a legutóbbi lambethi konferencián elfogadott elveket. Ezek szerint ugyanis a homoszexuális papoknak cölibátust kell tartani. A most megválasztott Gene Robinson nyíltan vállalja szexuális hovatartozását, ám õ sem szeretne egyházszakadást. Drexel Gomez nyugat-indiai érsek szerint az új hullámot képviselõk száma elenyészõ a többséghez képest. “Én nem akarok elszakadni az egyháztól, de szerintem õk ezt már meg is tették. Ez már nem az egyház, amely felnevelt minket, és végképp nem az az intézmény, amelyet az apostolok ránk hagyományoztak. A legtöbb anglikán ugyanígy gondolkodik, sõt a katolikusok, a keleti ortodoxok és a protestánsok többsége is így vélekedik” – állítja Drexel Gomez. A canterbury-i érsek nincs könnyû helyzetben, hiszen a liberálisok az áldását akarják Gene Robinson megválasztására, míg a konzervatív egyházi méltóságok az amerikai anglikánoktól való elszakadást követelik. Az anglikán egyház feje egyelõre nem hozott döntést az ügyben.

A július 18-án öngyilkossá lett David Kelly halálához vezetõ okokról tájékozódó független bizottság – amely az érdemi munkával kegyeletbõl megvárta Kelly szerdai temetését – ma megkezdi az ügyben érintettek és más tanúk meghallgatását. A sajtó arra számít, hogy már az elsõ napokban felforrósodik a levegõ a kormány körül. Kínos napokra számíthat a nagy tekintélyû BBC televízió- és rádiótársaság is, amelynek egyes tudósítói, vagy akár vezetõi esetleg szintén felelõssé tehetõk azért, hogy a lakossághoz az iraki szövetséges beavatkozást megelõzõen eltúlzott információk jutottak el Bagdad tömegpusztító fegyvereirõl.

A meghallgatásra váró tanúk sorában szerepel Tony Blair miniszterelnök is, akinek népszerûségét az ügy jócskán kikezdte. A szabadságát jelenleg Barbadoson töltõ kormányfõ nincs az elsõként a megidézett tanúk között, akiknek névsorát a hét végén hozta nyilvánosságra a vizsgálatot vezetõ Lord Hutton.

Feltehetõen a vizsgálat miatti nyomás is szerepet játszott abban, hogy – korábbi álláspontjával szemben – London immár hajlik arra, az ENSZ Biztonsági Tanácsa ismét foglalkozzon Irakkal, és határozatot hozzon a békefenntartásról, lehetõséget teremtve ezzel újabb országok bekapcsolódására.

Londonderryben a 15 ezer embert megmozgató felvonulás elõtt több autót és egy teherautót felgyújtottak, a rendõrség többeket õrizetbe vett, de végül a parádé súlyosabb incidens és sérülés nélkül zajlott le. Ugyancsak békésen tartottak meg néhány kisebb ellentüntetést. Este azonban a rendõrségnek még néhány kisebb kõdobáló csoportnál be kellett avatkoznia. Derry 1688-as ostromának évfordulója a Nagy-Britanniához hû lojalisták legnagyobb felvonulása. Észak-Írországban az augusztus politikailag a legforróbb hónapok közé tartozik, hiába teltek el évszázadok azóta, hogy a katolikus II. Jakab vereséget szenvedett a protestáns Orániai Vilmos seregeitõl. Az észak-írországi békefolyamat komolyra fordulta – és fõként az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) terrorszervezet fegyvernyugvásra bírása – óta viszont jóval enyhébbek a britekhez, illetve az írekhez hû, vallási alapon is marakodó csoportok közti feszültségek.

Az Európai Uniót jelenleg elnöklõ Olaszország azt kezdeményezi, hogy az EU valamennyi tagországának labdarúgó-stadionjaiból tiltsák ki azokat a szurkolókat, akik rendszeresen részt vesznek a mérkõzéseket kísérõ rendbontásokban – értesült a brit lap.

Nem tartja helyesnek a pozsonyi hetilap azt az eufóriát, amelyet a hivatalos szlovák politika az EU körül kelt. Már-már olyan hiedelem alakul ki, hogy a belépés egy csapásra megoldja az ország egyre súlyosbodó gondjait. Mennyei manna aligha hull majd az égbõl – véli a lap.

Soros György meg akarja gátolni Bush amerikai elnök újraválasztását: a magyar származású amerikai milliárdos tízmillió dollárt adományozott egy olyan szervezetnek, amely egy demokrata párti elnökjelölt támogatását próbálja mozgósítani. Tizenöt évi külföldi küzdelem után a demokratikus szabadságjogokért és a nyílt társadalomért most, az Egyesült Államokban óhajt fellépni értük – idézi a tõzsdeguruból lett filantrópot a budapesti napilap.

Roman Abramovics híres orosz olajmágnás szerint, Oroszország nem szabad ország, az emberek nincsenek hozzászokva, hogy mindenki saját belátása szerint költse el a pénzét. A nyilvánosságot többnyire kerülõ Abramoviccsal a BBC készített interjút, ennek szövege az angol nyelvû moszkvai napilapban jelent meg.

Brutális rablótámadás érte az ukrán állatorvosi egyetem rektorát – írja a kárpátaljai lap. A professzort és feleségét saját házukban rohanták le a támadók, éppen amikor hazaértek; kegyetlenül összeverték, majd megkötözték õket. A rablók ismerhették a helyszínt, mert rögtön megtalálták a házban a valutát. A rektor csak reggelre tudott kiszabadulni a kötelek fogságából, feleségét azonban holtan találták.

---

Kisasztaloknál nagy dolgokról esett szó

A szervezeti élet, a helyi magyar közösségek mindennapi kérdéseinek megvitatása, valamint a jövõ évi helyhatósági választásokra való felkészülés szerepel a Temes megyei RMDSZ kistérségi találkozóinak napirendjén. Pénteken délután a nagyszentmiklósi magyar óvodában találkoztak a szentmiklósi térséghez tartozó helyi, csanádi és keglevicsházai RMDSZ-képviselõk, közösségszervezõk (Varjasról és Pusztakeresztúrról nem jöttek el), a megyei elnökség részérõl a három megyei önkormányzati képviselõ, Szász Enikõ, Bodó Barna és Marossy Zoltán, a Területi Képviselõk Tanácsának elnöke igyekezett hasznos információkkal és tanácsokkal szolgálni.

A részvevõk nem kerteltek, mint mondták: még messze áll az RMDSZ a jó mûködéstõl, éppen ezért meg kell ragadni minden alkalmat az együvé tartozás érzésének erõsítésére. Ilyen szempontból is jelentõséggel bírnak a kistérségi találkozók. “Ha azt elérjük, hogy olyan emberek, akik harminc kilométeres körzeten belül élnek, az RMDSZ-ben dolgoznak, és itt ismerik meg egymást, már volt értelme” – vélte Marossy Zoltán. A térségi RMDSZ-vezetõk megállapodtak, hogy ezentúl háromhavonta szerveznek találkozót.

A május 17-i megyei küldöttgyûlés után a TKT-ban még üresen maradt helyekre ezeken a találkozókon választanak képviselõket. Pénteken a jelenlévõk Fodor Ferenc csanádi községi tanácsosnak szavaztak bizalmat, hogy a szentmiklósi övezetet képviselje a TKT-ban. Bodó Barna kiemelte: elõrelépés, hogy idéntõl senki sem lehet alanyi jogon tagja a két küldöttgyûlés közötti legfõbb politikai döntéshozó fórumnak, aki be akar kerülni a TKT-ba, el kell nyerje a szavazók bizalmát, ugyanakkor nem bújhat ki a feladatok alól, mert a közösség, amelyet képvisel, számon kérheti tevékenységét.

A 2004-es helyhatósági választások sorsdöntõk lehetnek a helyi magyar közösségek életében, éppen ezért körültekintõen kell felkészülni, és szintúgy nagy gonddal szükséges megszervezni a belsõ választásokat. “Tanulva a 2000-es év hibáiból, pontosan, hitelt érdemlõen, a szavazókat rendszeresen tájékoztatva kell kidolgozni a javaslattétel, a nyilvános kampány és a döntéshozatal módját, idejét” – szögezte le Marossy.

Szász Enikõ, egyben a Temesvári Magyar Nõszövetség elnöke, felhívta a figyelmet: európai uniós követelmény, hogy a nõk számarányuknak megfelelõen legyenek képviselve az önkormányzati testületekben, közintézményekben, ezért minél nagyobb szerepvállalásra buzdította a közösségszervezéssel foglalkozó – vagy azzal csak most kacérkodó – hölgyeket. Mint mondta, szeptember utolsó hétvégéjén, Temesváron a témába vágó konferenciát szerveznek a közszerepléssel valamilyen módon kapcsolatban álló nõknek.

Az áldatlan állapot miatt se szeri, se száma a feljelentéseknek. De hiába fordulnak a sértettek a polgármesteri hivatalhoz, a rendõrõrshöz, eddig a hajuk szála sem görbült a vétkeseknek, elmaradt a felelõsségre vonás. Sõt, a hatóságok passzív magatartása lovat ad a rendbontók alá. Az áldatlan állapot odáig fejlõdött, hogy a kárvallott tulajdonos csak messzirõl nézheti, hogyan pusztítják a földjét a juhok, mert ha közelebb merészkedik, még õ húzza a rövidebbet. A panaszokra a helyi hatóság válasza: pereljék be a kár okozóit.

A fenti megállapításokat erõsítette meg Viorel Matei szenátor, a felsõház mezõgazdasági bizottságának tagja, aki az elmúlt hét végén ellátogatott több, a gátaljaihoz hasonló helyzetben lévõ faluba. Útjára elkísérte Nicolae Oprea, a megyei Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezérigazgatója. A hét végén tartott közös sajtótájékoztatójukon bejelentették, hogy ma, augusztus 11-én, hétfõn, ellenõrzõ csoportot küldenek ki a helyszínekre, és a megyei rendõrfõnök segítségével eredményesebb munkavégzésre bírják a gátaljai rendõrõrs állományát. A rend és nyugalom megõrzése szolgálati feladatuk! – hangsúlyozta a szenátor.

Ugyanakkor a terület vezetõi ismertették a beruházókat érintõ kedvezményeket, a további üzleti lehetõségeket, megcélozva az amerikai üzletemberek érdeklõdési körét. Thomas Delare megígérte, támogatni fogja a vámszabad terület terveit, népszerûsíti ennek lehetõségeit.

Szinte teljes volt az osztálylétszám

Alig kezdte el a líceumi tanulmányait a még önálló 2-es számú magyar líceumban, az elsõ tanév után beköltöztették õket az összevont, vegyes tannyelvû Decebal középiskolába. Habár negyven év távlatából az emlékek megszépülnek, elég sok keserûség jutott nekik osztályrészül – emlékszik vissza Reichenauer Mária nyugalmazott matemetikatanárnõ, aki néhány megõszült kollegájával együtt képviseli a hajdani tanári kart. – Elfogulatlanul mondhatom, ez volt pályafutásom legjobb osztálya – folytatja az emlékezést a tanárnõ, s hogy mennyire igaza van, azt nem csupán a múlt, a jeles általánosok, hanem a jelen is bizonyítja. Az osztály nyolcvan százaléka tanult tovább neves egyetemeken, fõiskolákon. Ma jó részük elismert mérnökként, közgazdászként, orvosként, tanárként, egyetemi professzorként tért haza régi alma materéhez. Ketten konzervatóriumot végeztek, bejárták a világot és mégis szerényen, hálás szívvel térnek haza a dél-erdélyi városba. Habár sokan nem itt születtek, Dévát tekintik szülõvárosuknak, hiszen itt kapták meg azt az útravalót, amellyel tisztességgel szolgálhattak negyven éven keresztül. Kevesen keresték a külföldi boldogulást, ám õk is megállták a helyüket. Nyugdíjazásuk elõtt is nyelveket tanulnak, képezik magukat, hogy gyakorolhassák az itthon elsajátított szakmát.

Emlékszel... – hangzik el ezerszer a hajdani fiúgimnázium elõtt, melyet õk már csak vegyes középiskolaként ismerhettek meg. És emlékek száza kel életre a régi padokban, az osztályfõnöki órán. Nem csupán szakmai sikerek, de – néha nehézségekkel teli – szép családi életek is megelevenednek a véndiáktalálkozón. Ez az osztály itt, a vegyes iskolában, nehéz idõkben megtanult küzdeni. Beszámolóik nem csupán a múltról, hanem jelenrõl és jövõbeli álmokról szólnak, sikeres gyermekekrõl, boldog unokákról.

Török Miklós

A szolgálatos tiszt elvette a meghívót és összehasonlította a személyi adataimmal, nehogy valaki más, talán ártatlanabb ügyefogyott jelenjék meg helyettem, és miután feltette a mindent tisztázó keresztkérdést, “hogy hívják?”, csalhatatlanul eldöntötte, hogy én valóban én vagyok. Akkor telefonált és szabaddá vált elõttem az út, hogy a piros karszalagos altiszt kíséretében bebarangoljam az egymást keresztezõ tekervényes folyosók, lépcsõk, fordulók impozáns labirintusát és szorongó elfogódottságomban nem tudtam eldönteni, hogy azért ilyen sivár itt minden, mert ennyi az igényük, vagy pedig kérkedés az egész és a szürkeállományt akarják szemmel is láthatóvá tenni...

Egy elõszobaszerûségben jó óra hosszat hagytak “puhulni”, hadd törjem nyugodtan azon a fejem, mi mindent követtem el eddigi életemben, ami ugye tiszta pszichológia, mert az ember felkészül valami általa várt kérdésre, védõbeszédet próbálgat megfogalmazni, amirõl aztán kiderül, hogy semmi értelme, mert a Szerv egészen mást akar.

Nagycsillagos õrnagy ült az íróasztal mögött, tömzsi, vastagnyakú, és amint beléptem, úgy megindult belõle a szó, harsogva, zubogva, mint egy lehúzott angolvécé, aminek a víztárolóját tévedésbõl a hatodik emeletre szerelték. Bevezetõként lecsavargózott, természetesen tegezve, mindamellett olyan gyorsan darált, hogy csupa i-betûs moldvai tájszólásának a felét is alig értettem. Nagyon meg kellett volna ijednem, s ha éreztem is valami effélét, a felháborodásom erõsebb volt, és hirtelen elhatározással sarkon fordulva megindultam kifelé.

– Hova mész?!
– Haza – közöltem, amint annyira csend lett, hogy szóhoz jutottam.
– Ezt még nem engedtem meg! – hajolt elõre, nyomatékosan hangsúlyozva minden szót, de az eddigi tónusnál lényegesen halkabban.

– Elnézést, de én sem, hogy tegezzen és ordítson rám az õrnagy elvtárs.

Sokféle hangja van a hallgatásnak, s míg a másik mérlegelt, éreztem, hogy most kell rálépnem a gázpedálra. Blöffölni, mint a pókerben, mert annyira hamis a játék, hogy rajtaveszthetek, ha nem szállok ki idejében.

– Engedélyt kellett volna kérnem? Kitõl?! – A kérdésben gúny volt, óvatos tapogatózás és egy árnyalatnyi fenyegetés is.
– Nem tudom... de majd Dumitrescu elvtárstól meg fogom kérdezni, hogy a szolgálati szabályzat miként rendelkezik a csavargózás, tegezés és ordítozás vonatkozásában, ha valaki nem bandita és fogalma sincs róla, hogy miért idézték meg.

A nyugdíjas rendõrtábornok nevének említése meghökkentette az õrnagyot, és kihallgatói rutinjának minden ravaszságát rám szegzett tekintetébe koncentrálva megkérdezte:

– Honnan ismeri a tábornok elvtársat?
– A felesége jó barátnõje nagymamámnak.

   És amíg farkasszemet néztünk, arra gondoltam, hogy szegény Mami ettõl biztosan nem fordul meg sírjában, inkább összenevet Tatival, mivel családunk bensõséges kapcsolata a tábornokkal mindössze egyetlen kihallgatás volt, amikor az õ személyes engedélyére kapta meg a két öreg az útlevelet Nyugat-Németországba, hogy meglátogathassák a fiúkat.

– Tudja talán a telefonszámát is?
– Nyilván, otthon fel van írva. Ha itt nem tudják, hazamehetek érte.
– Erre nincsen szükség.
– Akkor jó, tessék felhívni és tisztázni, hogy “mi az a nagy baj” körülöttem. Mert én még most sem tudom.

A kormánylapban június 20-án megjelent rendelet némileg visszalépésnek tûnik, mivel a köznyelvben teljes mértékben elterjedt már az e-mail szó használata.

A mutatvány végrehajtóját végül egy Beefeater, a hírhedt londoni Tower õreinek egyike fékezte meg, valóságos rögbi-szereléssel földre rántva az illetlenség elkövetõjét.

Körülbelül egy hónapja ennél jóval nagyobb, súlyos biztonsági kérdéseket felvetõ botrány történt; akkor Vilmos trónörökös születésnapi buliját dúlta fel egy behatoló. A  nadráglevételt bemutató vendéggel ellentétben Anton Barschak amatõr színészt senki nem hívta meg a windsori kastélyban tartott június végi rendezvényre, amelyen Vilmos – Károly herceg és a néhai Diana hercegnõ elsõszülött fia – 21. születésnapját ünnepelték a csaknem teljes királyi család részvételével.

Éppen Vilmos beszélt a színpadon a jelmezbállal egybekötött mulatság 300 részvevõjéhez, amikor Barschak mellette termett, kikapta a trónörökös kezébõl a mikrofont, és közölte, hogy õ Oszama bin Laden, majd két csókot lehelt a fiatal herceg orcájára, és beállt a büfépult elõtt álló sorba. Innen vezették el a jókora késéssel ébredõ biztonságiak.

Part-X a nagy-britanniai Falmouthban él gazdájával, JP Eatockkal, aki még életmentõ mellényt is csináltatott kedvencének. A kutya elõször öt évvel ezelõtt “kapott rá” az extrém sportokra, amikor a tenger felé tartva a víz helyett inkább gazdája szörfdeszkájára ugrott. A gazdi elmondta: “Ahányszor csak mozgó víz közelébe érünk, Part-X nagyon-nagyon izgatott lesz. Ahogy szörfözünk, próbálja megugatni és megharapni a hullámokat”.

“A mobilokon küldött rövid szöveges üzenet az írásnak csupán egy másik módja. Ha világos és egyértelmû a szöveg, akkor összhangban van az iszlám törvényekkel” – idézte a New Straits Times címû malajziai lap Hamid Othman miniszterelnöki tanácsadót.

Ezek a törvények amúgy sem bonyolítják túl a válás procedúráját a férjek számára. Elég, ha az illetõ háromszor kijelenti: elválok tõled.

Világhírnévre törõ hazai énekeseknek ajánljuk, hogy a haknik vagy nagysikerû interjúk közben kihullott fogaikat ne dobják ki, tartsák meg, rakják dobozba, ugyanis remek perceket szerezhetnek vele ismeretlen, de élelmes rajongóiknak a távoli jövõben.

Hab a tortán, hogy akinek sikerül megszereznie a fogat, az plusz ajándékként kap egy aranyozott Elvis-albumot is, a Love me Tender sorozatból. És majdnem elfelejtettük: a fog mellé egy hajtincs is jár, hogy teljes legyen az öröme a klónozásban bízó Elvis-rajongóknak.

A takarítást különbözõ száraz tisztítási technológiák segítségével és desztillált vízzel végzik el a restaurátorok, és elõre várhatóan jövõre, a szobor ötszázadik születésnapján már újnak fog tûnni Michelangelo remekmûve.

A szakértõk szerint a kaliforniai nyár a mûhó nélkül megviselné a jegesmedvéket, amelyek vagy akik így legalább az Északi-sarkon érezhetik magukat. A medvék a medencét is kihasználták a hûsölésre, bár a vizet csak 16 fokosra tudták lehûteni a gondozók.

Az év elsõ felében 230 ezer hamis bankjegyet vontak ki a forgalomból, a tavalyi év ugyanezen szakaszában a hamisítványok száma “csak” 145 ezer volt. Németországban ennél is rosszabb a helyzet, a fals bankók gyarapodási üteme ijesztõ: tavaly 14 ezer hamis pénzre bukkantak, míg az idei esztendõ elsõ felében 23 ezerre nõtt a hamisított és német földön elfogott euró-bankók száma. Az ECB vezetõi szerint azonban nincs ok az aggodalomra. A hamisítványok növekedési üteme szerintük csökkenni fog, mert a rendõrség sikeresen felszámolja az elsõsorban Kelet-Európában (Bulgáriában) mûködõ illegális pénzgyártó helyeket. Április végén Bochumban a német rendõrség eddigi legnagyobb fogásaként 400 ezer eurónyi, Bulgáriából származó hamis pénzt foglalt le.

---

A mintegy 20 ezer nézõ rendkívül élvezetes elsõ félidõt látott. Felváltva kerültek veszélybe a kapuk, ami azt igazolja, hogy mindkét csapat nyílt sisakkal vette fel a csatát.

Romulus Buia a Politehnica-AEK karmestere volt Gyulafehérváron is

A 3. percben Silvãsan meglódult a labdával, de 10 méterrõl kapu mellé lõtt. A 12. percben a másik oldalon Jercãlãu jobbról középre játszott, Vacskó fejese viszont csak egy kapufára volt jó. Három perc múlva Buia szabadrúgása nyomán alig ment el a hazai kapu fölött a labda. A következõ támadásnál Buia kontrát kezdeményezett, de Bar lekésett a beadásáról. A 20. percben a temesváriak kapufája ismét megrezgett, amikor Maier szabadrúgásból a keresztlécet találta el. A 28. percben Buia Voicut ugratta ki, ám az elõrehúzódott hátvéd a kapu elõtt lyukat rúgott. A 31. percben Silvãsan adott be, Oprea azonban mellé bombázott. A 38. percben Maier szabadrúgásánál a labda elzúgott a léc fölött. Három perc elteltével Oprea szépített a kapufákat illetõen. A félidõ utolsó elõtti percében Paleacu a 11-es pont tájékáról nem tudta bevenni a temesvári kaput, mert az utolsó pillanatban szerelték.

A második játékrész már kevésbé volt eseménydús a gólszerzési lehetõségek tekintetében. Az idõ múlásával fáradni kezdtek a csapatok, s jobbára csak a 16-osig jutottak el. Gólhelyzet azonban így is akadt még. A 47. percben Silvãsan 8 méterrõl a kapusba lõtte a labdát. Az ellentámadásnál Maier bombáját Grigore kapus hárította. Az 57. percben Silvãsan beadásáról Buia késett le, óriási gólhelyzetet kihagyva. A továbbiakban egy ideig “leült” a mérkõzés. A hazaiak karmestere, Maier elfáradt, míg a Poli-AEK elégedett volt a döntetlennel. A hajrában aztán megint felfokozódott az iram, és paprikás lett a hangulat. A 85. percben Nedelea beadásáról Moldovan lekésett. Három perc múlva Moldovan elesett a 16-oson belül, amiért Salomir játékvezetõtõl sárga lapot kapott, majd sértegetésért a piros is villant elõtte. Két percig állt a játék, hiszen a hazaiak nehezen tudtak beletörõdni az ítéletbe. A 90. percben Paleacu Lupascut szöktette, de a kapu elõtt mentettek elõle. A hosszabbítás perceiben Prodan lövését Turcas kivédte. Aztán Stancu lõtt fölé, majd szabálytalankodott, s a második sárga lapját, illetve a pirosat is megkapta.

Ekképpen ért véget egy nagy bajnoki csata, amely a küzdõ feleknek egy-egy pontot eredményezett. A hazai közönség elégedett volt végül a döntetlen eredménnyel is, hiszen a Poli-AEK-nak valamivel több gólhelyzete volt. Igaz, a kapufák aránya 2:1 az Apullum javára.

A Marian Salomir (Kolozsvár) – Aurel Florescu, Costel Florescu (bukaresti ikrek) bírói gárda elég jól látta el feladatát.

Megfigyelõk: Mircea Stoenescu és Florin Gâtejan.

Apullum: Turcas – Jercãlãu, Himcinschi, Miclea, Bar (Nedelea) – Paleacu, Jurisniti, Maier, Dinu – Gãldean (Lupascu), Vacskó (Moldovan).

Poli-AEK: Grigore – Dumitru, Voicu, Anghelutã, Soltuz (Balauru), Poenaru – Buia, Mihai Nicolae (Suleap), Stancu – Oprea (Prodan), Silvãsan.

Aurel Sunda (Apullum): “A játékvezetõ befolyásolta az eredményt, hisz büntetõtõl fosztott meg bennünket. Ugyanakkor Salomir könnyelmûen kiállította Moldovant, ismételten sújtva csapatunkat.”

Viorel Visan (Poli-AEK): “A vendéglátók csak az elsõ 20 percben játszottak fölényben, és dolgoztak ki veszélyes gólhelyzeteket. Mintegy 70 percen át mi irányítottuk a játékot, és többször is vezetést szerezhettünk volna.”

Az aradi csapat játéka – a gyõzelem ellenére – még korántsem megnyugtató. Két héttel a bajnoki rajt elõtt Gheorghe Borugã vezetõedzõ továbbra is kísérletezik, újabb és újabb labdarúgókat tesztel. A târgovistei Galbenu, a vâlceai Rãdoi, a ploiesti-i Costache és az Aradi UAV játékosa, Szillyer említendõ a frissen vizsgázók között. Közülük Costache középhátvéd nyújtott maradandót, bár õ sem játszott hibátlanul. Borugã mesternek is ez a 19 éves prahovai fiatalember tetszett leginkább szombaton az újoncok közül.

Érdekességként hatott a mintegy ezer nézõre, hogy megjelent a szombati mérkõzés alkalmával Cãlin Maris, aki még mindig az FC Nagyvárad játékosa. A második félidõben állt be, s egy gólt is szerzett, ám mozgásán látszik, hogy a nyár folyamán “magántanulóként” készült az õszi szezonra. Rúgótechnikája és robbanékonysága megkopott az elmúlt hetek, hónapok kalandozása alatt.

Megjelent az UTA-nál Petrus Manta is, de csak civilben, mert õ is keveset edzett az utóbbi idõben, ráadásul egy véraláfutás is visszatartja a felkészülésben. Manta elmondta: határozottan visszautasította a DC United Washington meglehetõsen rövid idõre szóló szerzõdési ajánlatát, és eltökélt szándéka, hogy Aradon marad. A csatár reméli, hogy a lehetõ legrövidebb idõn belül behozza felkészülésbeli lemaradását.

Az FC UTA–Corvinul mérkõzés elsõ félidejében a hazai csapat támadgatott ugyan, de Stefeligã és Ferencz Popescu a legjobb gólhelyzeteket sem tudta értékesíteni. A vendégeknek mindössze egyetlen valamirevaló támadásuk volt, s az is gólt eredményezett. A 39. percben Mitricã jobb oldalvonal mentérõl beívelt szabadrúgásából Moga belsõvel a balsarokba helyezett: 0:1. (Az aradi védelem teljesen leragadt – Grozav kapussal együtt.)

A szünetben Borugã mester a Stefeligã, Ferencz Popescu csatárduó helyett a Galbenu, Maris ékpárost cserélte be. Kétségtelen, hogy a vérbeli karmester szerepét betöltõ Marius Popescu jobban tudott együttmûködni a csereként beállt csatárokkal. Az 59. percben, szabadrúgást követõen Marius Popescu szögbõl, kissé eldõlve ügyesen értékesítette az átadást: 1:1.

Két perccel késõbb Panin szögletrúgása nyomán Varga Norbert fejelt kapuba: 2:1.

A hazaiak fölénye a 87. percben újabb találatot eredményezett. Moga a 16-oson belül, az alapvonal tájékán elveszítette a labdát, melyre Galbenu rácsapott. A csatár középre gurított, és az érkezõ Maris a szellõs Corvinul-védelem közepette kapuba helyezett: 3:1.

Az aradiak jobban játszottak ugyan, de a csapategység még mindig nem az igazi. Az együttes összetételének folytonos változtatása nem szülhet sok jót. Gheorghe Borugã vezetõedzõ megígérte: az utolsó két elõkészítõ mérkõzésen igyekszik egy standard csapatot kialakítani. Elõreláthatólag szerdán Resicán játszik az FC UTA, míg szombaton 17.30 órától a Vojvodina Novi Sad csapatát fogadja. E mérkõzés elõtt UTA–Vagonul öregfiúk találkozó lesz, többek között Domide, Váczi, Bíró, Vidak, Sima, Vânãtoru stb. fõszereplésével.

Az Adrian Apãtean – Silviu Mocanu, Emil Cristea aradi játékvezetõi hármas jól irányított.

FC UTA: Grozav – Panin, Costache, Varga, Panaitescu – Pâclisan, Drida, Marius Popescu, Rãdoi – Stefeligã, Ferencz Popescu. Játszott még: Chitescu, Beldeanu, Maris, Lingurar, Galbenu, Demian, Szillyer.

Corvinul: Iancu – Bordean, Moga, Pisoiu, Stoica – Lupu, Mitricã, Pepenar, Mihu – Bãban, Visan. Játszott még: Lipitor, Hategan, Rus, Tudose, Ordean.

A Dinamo éppúgy maradt alul Pitesti-en, mint a Rapid elleni Szuperkupa-mérkõzésen; váratlan és hosszabb ideig tartó kihagyásai vannak, ami az összpontosítás hiányával magyarázható. Az FC Arges viszont szemfülességével, nagyobb igyekezetével szerzett gyõzelmet, holott összességében a játéka nem volt vajmi tartalmas.

A Ceahlãul játékosai sem gondolták volna, hogy megsemmisítõ gyõzelmet aratnak az egyesítés folytán létrejött FC Petrolul csapata felett. Nemteanu a 10., Serban a 15. és 44., míg Solomon a 46. percben volt eredményes. A vendégek büntetõbõl szépítettek (73. p.) – Todoran révén. A 4:1-es ploiesti-i vereség azt igazolja, hogy Florin Marin edzõ nem kellõ körültekintéssel válogatott az ASTRA és a (volt) Petrolul labdarúgói közül.

Az Otelul csapata nem tudta magát rehabilitálni szombaton saját közönsége elõtt azok után, hogy tulajdonképpen az elmúlt bajnokságban kiesett az élvonalból. Az UTA-ból igazolt Njock 4. percben szerzett góljával gyõzött 1:0-ra a Craiovai Universitatea, amely érettebb, látványosabb játékot produkált, mint vendéglátója.

Bákóban is pofont kapott a hazai csapat. 0:0-s félidõ után a moldvai gárda két kapufájával maradt. A 48. percben Negrean, az 53.-ban Coroian, míg a 80.-ban Minteuan vette be játszi könnyedséggel Ignãtescu kapuját. Az FC Bákó minden támadásánál annyira megnyílt a védekezésben, hogy akár nagyobb különbségû is lehetett volna a Besztercei Gloria idegenbeli sikere.

Nagyváradon egy három évtizeddel korábbi 2:1-es Rapid elleni hazai gyõzelemre emlékeztek szívesen a helyi focibarátok.

Nos, Ionut Popa edzõ újdonsült élvonalbeli csapata, ha nem is nyert vasárnap, azért egy bajnoki pontot csak elszipkázott a bajnoki címvédõtõl. Vrãjitoarea a 3. percben vezetést szerzett ugyan az FC Nagyváradnak, ám a Rapid játékában benne volt az egyenlítés lehetõsége. Ez a 81. percben a csereként beállt Nitának sikerült, s így 1:1-es igazságos döntetlen született, amivel Mircea Rednic edzõ is egyetértett. Ionut Popa mester sem volt szomorú a döntetlen eredmény miatt, bár nagyon szerette volna, ha a szerdai BL-selejtezõ következtében kissé fáradtnak tûnt fõvárosi csapatot sikerül két vállra fektetniük.

Két mérkõzés lapzártánk után ért véget.

Összesen 50 vakmerõ vett részt a Párizs–Dakar és Párizs–Peking ralik után a világon legnehezebbnek tartott erdélyi megmétettetésen. Nagy többségükben olaszok. Csupán két-két német, holland és román “kakukktojás” tévedt el az olasz tömegben. Csak harmincnak sikerült befejeznie a versenyt, mindanynyian olaszok.

Mindezek után talán nem is volt meglepõ, hogy a Deva szálloda éttermében lezajlott díjazáson az olasz volt az egyetlen hivatalos nyelv. Az esetleges angol vagy román fordítás teljes mértékben hiányzott.

A roppant kihívást jelentõ verseny gyõztese Matteo Graziani lett, ezáltal megszerezve az Európa-bajnoki címet is. Második helyen Mauro Uslenghi, a harmadikon meg Marco Borsi végzett.

Az olaszos hangulatú estén rövid beszélgetésre fogtuk az újdonsült bajnokot, Matteo Grazianit.

– Gratulálok a gyõzelemhez! Mondja, valóban olyan nehéz volt az erdélyi verseny, amint azt a rendezõk állítják?
– Köszönöm szépen a gratulációt. A versenyt semmiképpen sem lehetne könnyûnek minõsíteni, hiszen naponta 200-250 kilométert kellett megtennünk hepehupás tájakon. Rengeteg volt a kiszámíthatlan szakasz, sok köves, mocsaras részen, és emelkedõn kellett átvágnunk magunkat. Bõven volt azonban gyorsasági szakasz is.

– Tudomásom szerint, a híres Párizs–Dakar ralin is részt vett. Össze lehet-e hasonlítani a mostanival?
– Igaz, azon a versenyen is részt vettem. Teljesen más “tésztáról” van szó. Ott inkább a sivatag, a homok a jellemzõ, itt viszont a dimbes-dombos talaj. Marokkóban és Tunéziában ráadásul a szinte kibírhatalan hõség is ellenségnek számít. Kétségtelenül, a Párizs–Dakar rali sokkal nehezebb, azonban a mostani verseny is komoly megpróbáltatást jelent egy pilótának. Elég szétnézni itt az étteremben, hányan szenvedtek kisebb-nagyobb sérülést.

– Mi a véleménye a romániai szervezésrõl?
– Még gyermekcipõben jár, a potenciál azonban megvan. Tavaly óta is fejlõdtek, s pár év múlva bizonyára elérik a nyugati színvanalat. Nem hiába egyezett bele az Európai Motorkerékpár Szövetség az EB utolsó szakaszának itteni rendezésébe.

– Köszönöm a beszélgetést, s további sikeres pályafutást kívánok.
– Köszönöm szépen.

Az egyéni elõdöntõ elsõ ágán Gabriel Moraru 5:7, 7:5, 3:0-nál sérülés miatt feladta a versenyt, így a spanyol Alejandro Varga-Aboy került a döntõbe. A másik ágon Dacian Crãciun csatázott a japán Norikazu Sugiyamával a döntõs helyért. Rendkívül hosszú és kiélezett küzdelemben 6:7, 7:6, 6:7 arányban a japán bizonyult jobbnak. Spanyol–japán döntõt láthattak a Millenium sportkomplexumba ellátogatók. A mérkõzés lapzártunk után került megrendezésre, az eredményrõl a holnapi lapszámunkban tájékoztatjuk az olvasókat.

Klisészöveg: Marius Grad bõ két évtizedes aktív sportpályafutásának egy súlyos sérülés vetett véget

– Térdszalagszakadást szenvedtem. Azonnal gipszbe tették a térdem. Ha nem lesz komplikáció, akkor megúszom a mûtétet. Júniusban voltam 37 éves, és abban reménykedtem, hogy idõnként még a következõ bajnoki évadban is játszhatom. Tudvalevõ, hogy szûkös a játékoskeretünk, sok ugyan a fiatal, de kevés a tapasztalt labdarúgónk. Gondoltam, játékos-edzõként még hasznos lehetek csapatomnak. A sérülés azonban figyelmeztetett, hogy a futballozást egyszer s mindenkorra abba kell hagynom. Nem ilyen búcsút kívántam magamnak. Ez van! Türelemmel elmankózgatok csapatom edzéseire, ahol Miroslav Vidak kollégámnak még többet kell majd segítenie, hisz én csak a kispadról tudom jelenleg irányítani a felkészülést.

Csütörtök óta tudomásul vettem: már csak edzõ vagyok, a labdarúgó pályafutásomnak vége.

E csupaszív aradi sportember a Vagonul csapatában bukkant fel bõ két évtizede. Aztán az UTA-ban csúcsosodott aktív karrierje. Játszott még néhány csapatban, majd a C-osztályú Aradi UAV Telecomnál kötött ki, melynek immár harmadik éve az edzõje is. Pontosabban: augusztus 7-tõl csak edzõje.

Haslett is késõbb csatlakozik a csapattársakhoz, mert személyes ügyeinek elintézéséhez pár szabadnapot kapott a klubvezetõségtõl.

Tulajdonképpen a bajnoki ezüstérmes felkészülése csak e héten kezdõdik el, hiszen eddig a játékos-állomány bizonytalansága miatt az Ofer Berkovich, Dávidházy Imre, Adrian Budurean szakmai stáb nem tudta elkezdeni a rendszeres munkát a tanítványokkal.

Dan Gabriel Boric klubelnök kijelentette: a Westpetrom KK célkitûzése a bajnokság megnyerése, valamint a minél eredményesebb nemzetközi szereplés.

A szakállas Gheorghe Mosion vezeti a mezõnyt, majd gyõz

Az Aradi napok ünnepségsorozat egyik mûsorszámaként a nyugdíjasok futóversenyére került sor. A mezõnyben veterán, de még nem nyugdíjas korú sportolókra is felfigyeltünk. A benevezetteknek a Városháza–Avram Iancu tér–Városháza szakaszt kellett megtenniük. A férfiaknál Gheorghe Mosion, a nõknél Elena Avram futott be elsõként a célba. Mindketten jeles veterán sportolók.

A nagy meleg ellenére a verseny gond nélkül zajlott le.

A döntõben a CFR és Gyarmata FC találkozott. A mérkõzés tizedik percében az újonnan érkezett Strãut talált be Nanita kapujába. A 36. percben Blidariu magánakciója után 2:0-t mutatott az eredményjelzõ tábla. A második félidõ is a vasutasoknak kedvezett: a csereként beállt Gheju kétszer talált be, ezúttal a Miklós Árpád által védett kapuba. Félórával a meccs vége elõtt Ambrozie szépített, így a végeredmény 4:1 lett.

A CFR a következõ öszszeállításban kezdte a mérkõzést: Robotin – Mihãilã, Luca, Toma, Rotaru, Chisãlitã, Brazovan, Nicolin, Constândana, Strãut, Blidariu. Játszott még: Rain, Gheju, Bãbãlãu, Cândea, Dima, Crainic. Vezetõedzõ Octavian Popescu. Bors és Blava két fiatal játékos, akik Facsádról érkeztek a tornagyõztes klubhoz, ám a vezetõség még nem döntött sorsukról, így õk nem játszottak. A mutatott játék alapján a CFR-nek nagy esélye van arra, hogy a harmadosztályban az élen végezzen.

A Gyarmatai FC-ben a következõk kezdtek: Nanita – Ferdean, Nagy, Mita, Nicolae, Muscã, Ambrozie, Leucã, Sârb, Bunescu, Matei. Vezetõedzõ: Cicerone Manolache. Játszott még Miklós és Vida. Érdekesség, hogy a CFR csapata Eintracht Frankfurt mezben, míg a gyarmataiak a Paul Codreától kapott Genoa felszerelésben játszottak.

További elõkészületi mérkõzések eredményei: Belencei Bega–Resicabányai Universitatea 3:3, Temesvári Textila–Belencei Bega 2:6.

A D-osztályú bajnokság 2003–2004-es idénye pénteken 18 órakor kezdõdik az Albinai Timisul–Temesvári ASU Politehnica mérkõzéssel. Szombaton 11 órától a Temesvári Calor–Bánlaki Unirea, a Moravicai Frontiera–Zsombolyai FC, Temesvári Textila–Újpécsi Unirea, Temesvári Politehnica 2002–Temesvári Nova Mama Mia öszszecsapásokat rendezik. A Lugosi Conprest–Dettai Furnirul, Belencei Bega–Nagyszentpéteri Plavii Delia, Temesgyarmati FC–Temessáti Telecom találkozók vasárnap 11 órakor kezdõdnek.

Arany Ászok Liga, harmadik forduló: pénteken: Balaton FC–Lombard FC Haladás 2:0 (1:0), góllövõk: Györök (16., 11-esbõl), Filipovic (88.); szombaton: Újpest FC–Zalaegerszegi TE 2:0 (1:0), gl.: Kovács Zoltán (15., 82.); Békéscsabai Elõre FC–Ferencvárosi TC 0:0; MTK Hungária–Pécsi MFC 1:2 (1:0), gl.: Szabó (9.), illetve Pest (56., 70.); Videoton FCF–Gyõri ETO FC 2:0 (0:0), gl.: Schwarcz (65.), Tóth Béla (75.); Debreceni VSC-MegaForce–Matáv-Sopron 0:0.

A táblázat:
Pécs 3 2 1 - 6:2 7
Újpest 3 2 - 1 6:4 6
MTK 3 2 - 1 6:4 6
Videoton 3 1 2 - 5:3 5
Balaton 3 1 2 - 3:1 5
Debrecen 3 1 1 1 4:3 4
Matáv-Sopron 3 1 1 1 4:3 4
Békéscsaba 3 1 1 1 3:4 4
Haladás 3 1 - 2 2:5 3
Gyõr 3 - 1 2 0:4 1
Zalaegerszeg 3 - - 3 2:8 0
Ferencváros*) 3 - 3 - 3:3 -3
*) hat büntetõpont levonva

A góllövõlista élmezõnye: Kovács Zoltán (Újpest) 4, Pest Krisztián (Pécs) 3, Horváth Gyula (Pécs), Rósa Dénes (FTC), Silva (MTK), Sumudicã (DVSC), Szabó Ottó (MTK) 2 góllal.

Hajrágóllal mentett pontot a Bayern Hannoverben

Bundesliga, második forduló: Hannover 96–Bayern München 3:3 (3:1), góllövõk: Krupnikovic (9.), Stajner (25.), Christiansen (43.), illetve Ballack (39.), Pizarro (49.), Hargreaves (90.); Werder Bremen–Borussia Mönchengladbach 1:1 (0:0), gl.: Ailton (64., 11-esbõl), illetve Van Hout (81.); 1. FC Köln–1. FC Kaiserslautern 1:2 (1:1), gl.: Ebbers (37.), illetve Klose (39.), Grammozis (76.); SC Freiburg–Hansa Rostock 2:2 (0:2), gl.: Coulibaly (56., 11-esbõl), Bajramovic (84.), illetve Prica (11.), Max (45.); VfL Bochum–Hamburg 1:1 (1:1), gl.: Madsen (30.), illetve Takahara (19.); 1860 München–FC Schalke 04 1:1 (1:0), gl.: Schroth (19.), illetve Rodriguez (56.); Borussia Dortmund–VfL Wolfsburg 4:0 (1:0), gl.: Rosicky (24., 51.), Amoroso (74.), Koller (87.).

Az Eintracht Frankfurt–Bayer Leverkusen és a VfB Stuttgart–Hertha BSC találkozók tegnap lapzártánk után értek véget.

Lékó Kramnyikkal is remizett

A dortmundi szuperverseny kilencedik fordulójában a 21. lépésben döntetlennel fejezõdött be Lékó Péter és Vlagyimir Kramnyik játszmája. Meglepetésre Viswanathan Anand 19 lépésben remizett a sereghajtó Arkadij Naiditschcsal. Az éllovas Viorel Bologan minõséget nyert, de Tejmur Radzsabov feltörhetetlen védõállást épített ki. Bologan az utolsó forduló elõtt változatlanul egypontos elõnnyel vezet, Kramnyikkal szemben már a döntetlen is tornagyõzelmét jelentené.

2. forduló, szeptember 12.
Petrilla–Lupény
Kudzsir–Karánsebes
Vulkán–Piski
Szászváros–Bãrbãteni
Déva–CFR
Abrudbánya–Brád
UMT–Petresti

3. forduló, szeptember 19.
Petrilla–UMT
Lupény–Kudzsir
Karánsebes–Vulkán
Piski–Szászváros
Bãrbãteni–Déva
CFR–Abrudbánya
Brád–Petresti

4. forduló, szeptember 26.
Kudzsir–Petrilla
Vulkán–Lupény
Szászváros–Karánsebes
Déva–Piski
Abrudbánya–Bãrbãteni
Petresti–CFR
UMT–Brád

5. forduló, október 3.
Kudzsir–UMT
Petrilla–Vulkán
Lupény–Szászváros
Karánsebes–Déva
Piski–Abrudbánya
Bãrbãteni–Petresti
CFR–Brád

6. forduló, október 10.
Vulkán–Kudzsir
Szászváros–Petrilla
Déva–Lupény
Abrudbánya–Karánsebes
Petresti–Piski
Brád–Bãrbãteni
UMT–CFR

7. forduló, október 17.
UMT–Vulkán
Kudzsir–Szászváros
Petrilla–Déva
Lupény–Abrudbánya
Karánsebes–Petresti
Piski–Brád
Bãrbãteni–CFR

8. forduló, október 24.
Szászváros–Vulkán
Déva–Kudzsir
Abrudbánya–Petrilla
Petresti–Lupény
Brád–Karánsebes
CFR–Piski
Bãrbãteni–UMT

9. forduló, október 31.
UMT–Szászváros
Vulkán–Déva
Kudzsir–Abrudbánya
Petrilla–Petresti
Lupény–Brád
Karánsebes–CFR
Piski–Bãrbãteni

10. forduló, november 7.
Déva–Szászváros
Abrudbánya–Vulkán
Petresti–Kudzsir
Brád–Petrilla
CFR–Lupény
Bãrbãteni–Karánsebes
Piski–UMT

11. forduló, november 14.
UMT–Déva
Szászváros–Abrudbánya
Vulkán–Petresti
Kudzsir–Brád
Petrilla–CFR
Lupény–Bãrbãteni
Karánsebes–Piski

12. forduló, november 21.
Abrudbánya–Déva
Petresti–Szászváros
Brád–Vulkán
CFR–Kudzsir
Bãrbãteni–Petrilla
Piski–Lupény
Karánsebes–UMT

13. forduló, november 28.
UMT–Abrudbánya
Déva–Petresti
Szászváros–Brád
Vulkán–CFR
Kudzsir–Bãrbãteni
Petrilla–Piski
Lupény–Karánsebes

Megjegyzés:
 A szakszövetség határozata szerint a C-osztály valamennyi csoportjában hetente, pénteken rendezik a bajnoki fordulókat. A mezõny összetétele változhat abban az esetben, ha a szeptemberi rajtig valamelyik csapat visszalép.

Református

Minél inkább a magam urává akarok válni, annál inkább nehezemre esik, hogy az Úrnak szánjak valamit a javaimból. Viszont minél inkább az Urat tekintem Uramnak, annál könnyebben adok vissza abból, amit Tõle kaptam. A tizedadás: hûségadó, annak az elismerése, hogy Akinek adom, rendelkezik velem és tulajdonommal. Krisztusban szabad vagyok arra, hogy akár kevesebbet, akár többet ajánljak fel hálaáldozatul, viszont váltsága arra kötelezett el, hogy adományomban ne a felesleget, hanem magamat adjam neki, mindenestõl.

• Eladó kétszobás, összkomfortos, gázfûtéses családi ház mûhellyel Mezõkovácsháza központjában. Irányár 13 000 euró. Telefon: 0036-305-728-570.

Állásajánlat

Különféle

Gyászjelentés

Tisztelettel értesítjük, hogy
özv. KONYELICSKA ANNÁt 94. évében magához szólította az úr.
Temetése hétfõn, 11-én 14 órakor a Felsõtemetõben (UTA).
A gyászoló család

Megemlékezés