Călin Popescu-Tăriceanu kormányfő holnap Londonba utazik, ahol, többek között, Gordon Brown brit kormányfővel is találkozik, akivel az Európa Tanács e hónapi üléséről, illetve a munkaerőpiacra vonatkozó brit törvényekről tanácskozik. A találkozás keretében szóba kerülnek a két oldalt érintő témák, főként a gazdasági kapcsolatok megerősítésére vonatkozók, és más európai kérdések. A román kormányfő olyan brit üzletemberekkel is találkozik, akik érdekeltek a romániai befektetések kiterjesztésében, valamint a Nagy-Britanniában élő román közösségek és a brit parlament képviselőivel.
Melescanu Afganisztánban járt
Teodor Melescanu védelmi miniszter és Gheorghe Marin vezérkari főnök az Afganisztánban állomásozó román katonákkal találkozott a térségben végzett munkalátogatás során. A tárca vezetősége üdvözölte a katonákat a nemzeti nap alkalmából, a román katonák pedig bemutatták az erre a napra előkészített programjukat. Melescanu Kabulban Abdul Rahim Warrdak afgán védelmi miniszterrel is találkozott. A találkozó következtetése az, hogy 2008-ben a román katonák különös hangsúlyt fektetnek az afgán hadsereg kiképzésére annak érdekében, hogy a terület hatóságai fokozatosan átvehessék a biztonság fenntartásának feladatát.
Az SZDP ellenzékben marad
A Szociáldemokrata Párt tegnap, az Országos Ügyvezető Bizottságának ülésén úgy határozott, hogy ellenzékben marad. A bizottság minden tagja elfogadta Mircea Geoană pártelnök ez irányú javaslatát – nyilatkozták a MEDIAFAX-nak pártbeli források.
A gyermek telefonja
Az Európai Bizottság hivatalosan lefoglalta az egységes európai telefonszámot, amelyet a gyermekek bárhonnan felhívhatnak, hogy segítséget kérjenek. 2008 első felében minden tagország távközléssel foglalkozó intézményei létrehozzák az illető szolgáltatást országos szinten. Az Európai Bizottság a 116-111-es számot nyilvánította a gyermek telefonja telefonszámának október végén az Európai stratégia a gyermek jogainak védelmére projekt keretében. Az európai szinten egységes szolgáltatás lehetővé teszi a gyerekeknek, hogy bármely EU-tagországból felhívják az illető számot, és segítséget kérjenek. Romániában 2001-től létezik a gyermek telefonja szolgáltatás – a 0800 8 200 200-as telefonszámon –, amelyre a legtöbb hívás a szülőktől érkezett, akik jogi tanácsadást igényeltek.
Arad megye 64 szavazókörzetében sem az RMDSZ, sem Tőkés László nem kapott szavazatot.
Az RMDSZ 177 szavazókörben kapott több szavazatot, mint Tőkés László, ezekből 113 aradi volt.
Tizenöt körzetben egyenlő számú szavazatot kapott az RMDSZ és Tőkés László.
Hatvan olyan Arad megyei szavazókör volt, amelyekben Tőkés László kapott szavazatot, összesen 92-t, és az RMDSZ egyet sem, és 27 szavazókörben – közülük három aradi –, az RMDSZ kapott összesen 96 szavazatot, és Tőkés László egyet sem.
Az RMDSZ a szavazatok 58,4%-át (4882 szavazat) kapta vidéken és csak 41,6%-át (3478) az aradiaktól, miközben a magyarság fele-fele arányban oszlik meg a megyeszékhely és a vidék között. Az érdekvédelmi szervezet tehát 16,8%-kal több szavazatot kapott a vidékiektől, mint a megyeszékhelyen lakóktól. Közben Aradon működik a Csiky Gergely Iskolacsoport, ott áll a Szabadság-szobor, a Nepomuki Szent János- és a Szentháromság-szobor, és ott volt most ősszel színházfesztivál is. Ezen érdemes elgondolkodnia az illetékeseknek, akik minden alkalommal a vidékiekkel elégedetlenek.
Tény, hogy az aradiaknak csak 22,68%-a szavazott, míg a vidékiek közül 27,29%. Föltéve, hogy az aradiak azonos arányban mentek volna el szavazni a vidékiekkel és ugyanúgy szavaztak volna az otthon maradottak, mint a szavazók, akkor is 14,6%-kal több szavazatot kapott volna az RMDSZ a vidékiektől, mint az aradiaktól.
A vidékiek közül 7,53% (4882) választotta az RMDSZ-t és 1,88% (1217) Tőkés Lászlót, amikor a magyarok vidéki részaránya 8,33%.
Arad szavazóinak 9,77%-a (3478) választotta az RMDSZ-t, és 3,03%-a Tőkés Lászlót (1077), miközben a magyarság 14,29%-ot tesz ki.
Ezek szerint számarányához képest a vidék magyarsága 1,08%-kal túlteljesített, míg az aradiak 1,49%-a elmaradt önmagától.
Van, aki azt mondja, hogy nem lehet összehasonlítani az EU-parlamenti választás eredményét a legutóbbi, 2004-es parlamenti választásokéval. Tény, hogy más volt most a tét, mint akkor, de az is tény, hogy ez a választás is általános és titkos volt, és gyakorlatilag ugyanazok versenyfutásának voltunk tanúi és résztvevői. Éppen ezért nem árt legalább fölfrissíteni az akkori számokat.
Az RMDSZ-szavazatok száma a 2004-es képviselőválasztáson Aradon 8979, most 5501-el kevesebb volt, vidéken akkor 8752, most 3870-el kevesebb, és ha összeadjuk az összeadhatatlant, vagyis az RMDSZ-re adott szavazatokat a Tőkés Lászlóra adottakkal, akkor is hiányzik 4424 aradi és 2653 vidéki magyar szavazat a 2004-esekhez képest.
A tét ismert, és nem az a legfontosabb, amit Király András megyei elnök mondott a Nyugati Jelennek: “Az RMDSZ Arad megyében a városokban 3:1, falvakon 7:1 arányban előzte meg ellenfelét, Tőkés Lászlót”. Mert nem Tőkés Lászlót kell(ett volna) megelőzni, hanem úgy politizálni, hogy Tőkés László ne legyen kénytelen függetlenként indulni. Ehhez azonban föl kell tudni nőni a feladathoz. A képviselő úr sajnos még most sem a kiutat keresi, hanem a megmondást választja. Pedig egy év múlva mindkét ránk váró választáson túl leszünk. És egyáltalán nem mindegy, hogy milyen eredménnyel!
Nagy István
***
Szerk. megj.: A számok, levont tapasztalatok tükrében szívesen adunk
helyet más véleménynek, elemzésnek is. Hozzászólásaikat elküldhetik postán
a szerkesztőség levélcímére vagy az irhaz@nyugatijelen.com címre.
Amint kiderült, az okok igen változatosak: a haza gyönyörűsége, gazdagsága, a történelmi hősök, kiemelkedő tudósok és művészek örökségének a tudata, az élsportolók iránti rokonszenv válthatja ki, sőt olyan is került, akiben azért lángol a nemzeti büszkeség, mivel a világ legszebb női a mieink. És itt támadnak kételyeim minden alkalommal, amikor a nevezett rádióból negyedóránként elhangzik: “sok millió románhoz szól”. Talán hozzám, hozzánk, erdélyi, partiumi, bánsági magyarokhoz is szólnak-e, a mi leányainkra, asszonyainkra is érvényes-e a legszebb jelző vagy tényleg csakis a megnevezettekre?
Kételyeim ellenére a többségi nemzet szempontjából pozitív dolognak, közösség- és nemzetépítő jellegűnek tartom a polgár, a személy, az ember megnevezéseknek a nemzet nevével történő helyettesítését.
Őket hallgatva sokszor felvetődik bennem a kérdés: milyen kimenetele lenne egy hasonló közvélemény-kutatásnak a magyarság körében? Bizonyára gyászos, mivel főként az anyaországban a megkérdezettek többsége valószínűleg fölösleges magyarkodásnak, szégyenteljesnek tartaná talán még a magyar megnevezés többszöri ismétlését is. Náluk a magyarkodás egyenlő az antiszemitizmussal.
Vajon e globalizációs forgatagban, az EU-s kavalkádban milyen stádiumban lehet a nemzeti tudatunk, büszkeségünk? Amelyik évszázadok óta nem kapott lelki táplálékot, támaszt. Ha nagy ritkán megcsillant is a nemzeti összefogás, a lelkesedés, azt mindannyiszor a kudarc, az összeomlás, a testvérharc követte. Mi hiába próbálunk feltekinteni letűnt nagyjainkra, ha napjaink vezérei a hatalmi küzdelemben nem csak a kiárusított anyaországot, de az elszakadt nemzetrészeket is megosztják, egymás ellen hergelik.
Kiben, miben bízhat manapság a nép, mi lelkesítheti, táplálhatja a megmaradáshoz nélkülözhetetlen nemzeti büszkeségét, az élni akarását?
Talán van egy megoldás a végveszélyben, a hoszonnegyedik órában, ha a kettészakított országban, valamint a megosztott nemzetrészekben mi, a nép egységesen és visszavonhatatlanul ellentmondunk az egymás ellen uszítóknak, egy újraértékelt, poraiból feltámasztott daccal, nemzeti büszkeséggel.