Tisztelgés október 6. mártírjai előtt

“Hölgyeim és uraim, tisztelt vendégeink, aradiak és nem aradiak, magyarok és nem magyarok – folytatták a felvezetőt – ma kora reggel koszorúztunk a Vesztőhelyen állított emlékműnél, majd a minorita templomban mutattak be október 6-ai, emlékező szentmisét. Nemcsak azok előtt, akiket a 13 vértanúként ismerünk, hanem az általuk képviselt szabadság eszméje előtt is. Mert hosszú távon, haláluk ellenére, a szabadság győzött. Az eltelt több mint másfél évszázad valamennyi buktatójának, szobor-rombolásának és -újraállításának, a szellemi szabadságvesztéseknek és újraszületéseknek dacára.”

A bemondó köszöntötte Markó Béla RMDSZ szövetségi elnököt; Szekeres Imrét, a Magyar Köztársaság honvédelmi miniszterét; Havril András vezérezredest, a magyar honvédség vezérkari főnökét; dr. Terényi Jánost, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetét; dr. Cseh Áront, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulját; Gyenes István dandártábornokot; Kisvári Tamás alezredest, a bukaresti nagykövetség katonai attaséját; Winkler Gyula minisztert; Lakatos Péter és Seres Dénes képviselőket és Szabó Károly szenátort; Pásztor Gabriella és Székely Ervin államtitkárt; a házigazda tisztségviselőket, élen Gheorghe Falcă polgármesterrel.

A köszöntések után felcsendült a román és a magyar himnusz, majd az ünnepi beszédek következtek, végül Balázs Attila, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze elszavalta József Attila: Magyarok című költeményét. Több mint egy órát tartott a koszorúzás, melynek során a 94 hivatalosan bejelentett koszorún kívül számos virágcsokrot is elhelyeztek az ünneplők a Szabadság-szobor talapzatára.

A Magyar Köztársaság Bukaresti nagykövetsége nevében dr. Terényi János nagykövet a Continental Szállóban adott ünnepi fogadást. A nagykövet köszöntötte az egybegyűlteket, röviden összegezte a nap eseményeit, a vértanúk máig érvényes üzenetét. Arad polgármestere, Gheorghe Falcă rövid köszöntőt követően egy palack kiváló ménesi bort és a közelmúltban három nyelven kiadott Aradi kalauzt ajándékozott a nagykövetnek.

A kilenc órakor kezdődött megemlékezésen dr. Csepregi András evangélikus lelkész, a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális Minisztériumának egyházi kapcsolatokért felelős főtanácsosa mondott áldást. Emlékeztette a jelen-lévőket, hogy jólesik mind a mai napig számon tartani a 13 vértanú nevét, amely szimbólum volt a nehéz időkben, és amely akkor segített kimondani a kimondhatatlant. “Megkérdezhetjük, mit jelent életünket adni a barátainkért?

Megkérdezhetjük, csak a tragédiába torkolló élet teljesítheti be a szeretet parancsát?” – tette fel a kérdéseket a hallgatóságnak Csepregi András, majd választ is keresett ezekre. De áldásában megemlékezett a mai napig vitatott Görgey Artúrról – mert a nehéz korszakban szembeállították az aradi 13 vértanúval –, valamint Leiningen-Westerburg Károlyról, hisz a tábornok pozitívan vélekedett Görgeyről.

A dr. Csepregi András által mondott áldást követően Dávid Ibolya, az MDF elnöke emelkedett szólásra, aki elmondta, “158 éve gyülekezünk itt, hol titokban, hol ünnepélyesen”, de sok alkalom volt arra, hogy itt fohászkodjunk, panaszkodjunk. A pártelnök asszony szerint azonban ma nem fohászkodásra, hanem józanságra van szükség, tért át az aktuálpolitikai, társadalmi problémákra, amelyek a magyarságot sújtják. “Ma is gondterhelt a világunk, de mások a küzdelmek” – figyelmeztetett, majd hozzátette, szerinte nem a politika az ellenfél, az ellenség, hanem a nemzeti depresszió, a széthúzás, a rombolás. “Akkor fárad el egy nemzet, ha nincs feladata. Ma nincs feladatunk?” – kérdezte az emlékezőktől, majd azonnal rá is mutatott az egyikre, amikor kijelentette, hogy szabadságunkat szociális nehézségek fenyegetik, a jobb megélhetésért folyik a küzdelem, miközben “a rendszerben eltűnik az ember”.

Dávid Ibolya Románia uniós csatlakozásával, a szabadabb mozgással kapcsolatban megjegyezte, a leomló határ nem végcél, “hanem új kezdet, új mozgástér, amit az eddigi politika és gazdaság nem aknázott ki”. A mai kor legnagyobb kihívását pedig úgy fogalmazta meg, hogy kizárólag felemelt fejjel lehet messze látni, ehhez azonban új hitre van szükségük az embereknek. “Lehajtott fejjel kell megvallani, hogy a széthúzó nemzet nem a mártírok emlékét őrzi” – hangzott el egy másik, aktuális figyelmeztetés, majd János Pál pápa szavaival búcsúzott az emlékező gyülekezettől: “Meg kell találni magunkban a bátorságot a békességhez”. Végezetül pedig isten áldását kérte hazájára és minden jó szándékú magyarra. Miután három nyelven elhangzott a Miatyánk, az emlékezés koszorúit helyezték el. A Vesztőhelyen, s később a Szabadság-szobornál is koszorúzott     többek között Markó Béla és Winkler Gyula az országos RMDSZ nevében, dr. Terényi János, Magyarország bukaresti nagykövete, Szekeres Imre magyar honvédelmi miniszter, Király András megyei elnök, Horváth Levente alprefektus, Bognár Levente, és Tiberiu Dekany alpolgármesterek, Búza Gábor, a megyei tanács alelnöke, az aradi liberálisok képviselői, élükön Cristian Stragea elnökkel, az aradi forradalmárok Duka Attila vezetésével, és nagyon sok hazai és magyarországi civilszervezet, magánszemély.

Bálint Erzsébet, Hortolányi Gizella, Pénzes Béla Petőfi- és Arany-verseket olvastak fel, míg a daloskör Rákóczi-dalokat és Kossuth-nótákat énekelt.

Igen hasznosnak bizonyult a Tóth János tervezte negyvennyolcas vándorkiállítás is, amelyet örömmel nézegetett a magyar rendezvényekkel nem elkényeztetett nándorhegyi közönség.

Mióta újra felfedezték a németboksáni piaccal szembeni emlékművet, azóta – mint mostan is – két helyen van rendezvény október 6-án.

Az 1948-ban emelt román szövegű emlékműnél szombaton Makay Botond ny. református lelkész és Gheorghe Stefan románboksáni görögkeleti pap rövid ökumenikus szertartását követően Bálint Mihály megyei RMDSZ elnök emlékeztetett az itteni negyvennyolcas eseményekre, amelynek – amint azt az emlékmű is jelzi – magyar, román és német áldozatai is voltak.

Gurmai Károly helybeli RMDSZ-elnök párszavas köszöntője után dr. Mihai Visan helytörténész mondott emlékbeszédet.

Jó tudni és tudatni: mindnyájan rámutattak arra a tényre, hogy Boksánbányán is – mint a Hegyvidéki Bánságban – a különböző ajkú népek békességben éltek egymással és egymás mellett.

Ennél az emlékműnél a polgármesteri hivatal, a megyei és a városi RMDSZ koszorúzott, míg a németboksáni római katolikus temetőben lévő obeliszknél csak a megyei és városi RMDSZ.

A temetői obeliszknél Gurmai Károly beszédét Theer Józsefnek a tizenhármakra való névszerinti emlékezése és szavalata követte, majd nemzeti imádságunk eléneklését követően Gurmai Károlynál teadélután keretében kötetlenül folyt tovább az emlékezés.

Itt említjük meg, hogy Resicabányán, a Herglotz-féle negyvennyolcas kereszthegyi emlékműnél nem volt sem megemlékezés, sem pedig koszorúzás, mert az igen kellemetlen időjárás miatt nem vállalták a fölrándulást. A komolyan emlékezni kívánók Boksánbányára mentek át.

Ruszkabánya/Krassó-Szörény – Október 6-a előestéjén idén is megkoszorúzták a Maderspach-házon lévő, pár esztendeje felavatott emléktáblát, majd a temetőben az 1848–49-es szabadságharcot fegyverrel támogató Maderspach Károly vas- és acélgyáros sírját.

Mivel a községnek nincsen magyar lakossága, sem emlékbeszéd nem hangzott el, sem pedig különösebb rendezvény nem volt.

A koszorúzáson részt vett Bálint Mihály megyei RMDSZ-elnök és felesége, az említett szervezet ügyvezető elnöke, Costan Melánia és Tóth János, a Platanus Művelődési egyesület vezetőségi tagja.