Közélet

Először is leszögezem: alapfelvetésedet megalapozottnak, aggodalmaidat meggondolandóaknak, “félelmeidet” jogosaknak tartom. Egy esetleges kudarc valóban hatalmas mértékben roncsolná az erdélyi magyarságot. Talán nem végzetesen (ennél azért több erőt érzek ebben a közösségben), de az biztos, hogy egy rossz helyhatósági eredmény a parlamenti képviselet elvesztésével együtt legalábbis hosszú időre vakvágányon felejti a romániai magyarokat. Szavukat, súlyukat vesztik – ez valóban jogos félelem. S hogy ez mivel járhat? Példa van rá elég. A Malina Hedvig-szindróma, a magyar nyelv használatának korlátozása, magyar médiafórumok megszüntetése, a vajdasági magyarok üldöztetettsége… A felsorolást csak a helyszűke fejezteti be velem. Mindezek nem csak “fizikailag” fájnak, de gyengítik a megmaradáshoz való egyéni és ezzel együtt közösségi akaratot is.

Lássuk hát, mit lehet, mit kell tenni ebben a helyzetben?

Nyilván azt, amit a közösség elvár azoktól, akik képviselik. Ahogy mondod: nem kellenek a megosztók, az egymás ellen uszítók, a testvérárulók! Mert igaz ugyan, hogy ez a nemzetnyi közösség valóban képes arra, hogy neki tetsző tisztségviselőket válasszon. Ez nem is lehet kérdés. A kérdés igazából az, hogy képes lesz-e őket helyzetbe hozni, mandátumukat “vizáltatni” az ominózus öt százalék teljesítésével. Mert enélkül maga a választás aktusa erősen értékvesztő. Nyilván szót kellene érteni, meg kellene egyezni, együtt kéne tervezni és egységesen hajtani végre az eltervezetteket. Látod, majdnem mindenben egyetértünk!

Csak egy dologban nem értek veled egyet, ami ezt az ügyet illeti. Nevezetesen abban, hogy ennek az állapotnak az egyetlen előidézője, mindezeknek a kizárólagos oka, a megoldás szabotálója az RMDSZ lenne! Ezt még egy kívülálló sem hiheti, nemhogy egy, a Szövetséghez hozzád hasonlóan közelálló, aki szintén a szervezet irányadó politikusainak egyike voltál nem is olyan régen, s lehetnél ugyanaz akár ma is. Vajon az RMDSZ bűne, hogy szeptemberben, az európai parlamenti választások előtt Szász Jenő, a Polgári Szövetség Vezére az utolsó, a MEGEGYEZÉST szentesíteni hivatott találkozón fensőbbségének tudatában, katedrán trónoló tanár módjára utasította rendre a megszeppent kisdiákot, a megegyezést szorgalmazó Toró T. Tibort. Kért húsz perc szünetet, elment, visszajött. “Itt most hagyd abba, nem lesz megegyezés!” – mondta Tibornak. És nem is lett! Nos, ő – mármint Szász – legalább nem volt képmutató, soha egyetlen pillanatig sem tagadta, nyíltan vállalta mindig, hogy ellene van az RMDSZ-szel való egyezségnek!

Persze mondhatná akárki, hogy ez már elmúlt, lépjünk tovább, fátylat rá! Csakhogy a megegyezéshez most is legalább két fél kell, mint akkor! Hiába újítja fel az összeborulásra ösztökélő felhívását Toró Tibi, a felhívásnak mekkora hitele lehet, ha az EP-választások után két-három héttel megjelenik a televízió képernyőjén Szilágyi Zsolt és kifejti, hogy a júniusi helyhatósági választásokra nem tervezik, hogy az RMDSZ-szel közösen induljanak, a megegyezés majd csak a parlamenti választásokra lesz esedékes számukra! Szász Jenőtől sem hallottam, hogy szeptember óta megváltozott volna a véleménye! Vajon csak azért, mert nem figyeltem eléggé? Vagy mit mondjak arról a Polgári Szövetséggel szimpatizáló Arad megyei “irányadó” politikusról, aki a vajdasági magyarokat sok év után újra egy zászló alá gyűjtő elnökjelöltet, Pásztor Istvánt gúnyolja, mert az kijelenti, hogy az erdélyi magyarok többre jutottak volna az EP-választáson, ha közösen indulnak.

Kedves János! Nem azt akarom mondani, hogy nem lenne szabad időnként “elővenned” az RMDSZ-t! Tőled, aki – megítélésem szerint – valóban időt, fáradságot és sok más egyebet sem sajnálva dolgozol a magyarságért, egyenesen el is várom, hogy szólj, ha úgy látod, érzed, hogy szólni kell. Csak egyet kérek, s ezt talán a szervezet nevében is van jogom kérni tőled és bárkitől, aki a fejünket óhajtja megmosni. Ne mérjetek kétféle mércével! Mert minden értelmét veszti, ha időnként a “másik oldalnak” is nem teszed fel ugyanezeket a kérdéseket, és nem várod el tőlük is, hogy azokra a magyar közösség szempontjából értelmezhető, világos, őszinte és hiteles válaszokat kapjunk.

Végezetül két dolgot mondanék még. Az egyik, amit biztosan tudok, hogy az Arad megyei RMDSZ tisztségviselői a kérdéssel lehetségesen foglalkozó minden fórumra azzal a mandátummal mentek el, hogy az összefogás gondolatát képviseljék. Ott voltam több alkalommal és tudom, hogy meg is tették ezt, a mikrofon előtt és a folyosókon is. Talán nekünk is szerepünk van tehát abban, hogy a Szövetségben megvan a hajlam a békekötésre.

A másik pedig az, hogy egyikünk sem láthat bele mások gondolataiba. (Ezért jó, ha nem a szavak, hanem a cselekedetek alapján ítélünk!). Azt viszont tudnunk kell, hogy Arad megye – esetleg Hargita, Suceava vagy amit akarsz – viszonylatában a legerősebb megegyezési szándék sem ér semmit, ha országos szintű vezetők nem akarják ezt mindkét részről. “Itt most hagyjátok abba, nem lesz megegyezés!” – mondhatják majd. És ha ezt mondják, akkor nem is lesz!

Hát ez a penészes poén szökkent eszembe, amikor hallottam, hogy szegény Tőkés László nem kell az Európai Parlamentben, Kányádi híres verssorával, “sem inde, sem unde”. Pedig az első jelek alapján, ő inkább “unde” préselte volna be magát a mélyen a tüdőből, demokratapártilag fújt államfői szellenet segítségével, nem pedig “inde”.

Holott, biztos vagyok benne, ha “inde” irányba kanyarog a brüsszeli parlament tényleg katasztrofálisan bonyolult folyosó-rendszerében, akkor Winkler vagy Sógor talán még a püspök úr kedvéért is bekapcsolja az RMDSZ-GPS-t, és hárman párban próbálják lerúgdosni ájropa rózsaszínű popsijú választottainak torkán a rettegett autonómia szót.

Na jó, akkor lefordítom tanyasi magyarra: marhára sajnálom, hogy Tőkés partvonal mögé tolta magát az EP-ben.

Mai napig nem tagja egyetlen bizottságnak sem, a néppárti frakció pedig egyelőre hallani sem akar róla. És higygyék el, nem azért, mert az ex-PD-sek megfúrták a tagságát, hanem azért, mert a nyugat-európai néppártosok, igen, beleértve a Fideszt is, felhőkarcoló tetejének korlátjáról tolják le alsógatyájukat, ha csak erdélyi autonómiáról hallanak.

Nem akarok panaszkodni, de Becsey Zsolt fideszes-néppárti képviselő jóvoltából, még unión kívüliként volt alkalmam három napon át bejárni és végignézni und hallgatni Brüsszelben a politikai maszlag-feltét kulisszatitkait. Hát, ha az embernek nincs smirgliből a frissen vasalt fekete öltönye, akkor egyetlen öröme, hogy a közös népkonyhán a színes bőrű, pergő nyelvű francia szakács megkérdezi, a marhasült kicsi, közepes vagy nagy legyen.

Tényleg bizonyos elmeszintig kájne bajom a püspök úrral, de úgy gondolom, az egy hónapos ausztráliai egyházi turné helyett inkább a saját személyiségét kellett volna elásnia a legbelgább városban. Ha másért nem, akkor azokért, akik november 25-én nevére nyomták a stemplit. Mert amíg itt vertem a billentyűket, rákattintottam az EP-honlapjára, ahol Tőkés László neve mellett csupán két kinti, plusz egy váradi cím meg egy vagyonnyilatkozat szerepel, miközben a többi választott már becsavarozta magát egy-két bizottságba, kívülről fújja a költségtérítési kiskapuk bibliáját. Nem ártott volna, ha azok, akik Tőkés László (hír)nevét kihasználva önkampányt folytattak külön kiszemelt erdélyi városokban, most elintéznék, hogy az 1989-es forradalom kipattintójának legyen HELYE Brüsszelben. Hisz mostani állás szerint, kihasználták, és ónezsenír eldobták. Ugyan mennyire erős akkor a Fidesz az Európai Néppártban, ha néhány újonnan jött román képviselő levajazza Tőkés kiszorítását? Saját fülemmel hallottam Székelyudvarhelyen, hogy Orbán Viktor a kampány-nagygyűlésen arról beszélt, csak Tőkés László “intézheti el” az erdélyi magyarság sorsát. Na, okesz, akkor most hol vannak, miért nem lépnek fel radikálisan a védencük néppárti tagsága mellett?

Mert közben az idő telik, és Tőkés László magányosan bolyong a folyosókon. Jövőre, az Unió történetében először, 27 tagállamban egyszerre lesz EP-választás, kíváncsi vagyok, polgárék miként számolnak el a huszonnégy hónappal. Az RMDSZ-t már nem is említem, mert ők legalább takarékon égették az autonómia parazsas küszöbét.

Nem véletlen, hogy az élet szenvedés. Aki mást állít, az megpróbál eladni valamit.

Dorin Florea ismételne
Dorin Florea, Marosvásárhely jelenlegi polgármestere a Demokrata Liberális Párt (DLP) egyetlen lehetséges jelöltje a város polgármesteri tisztségére a helyi választásokon. “Én nem szeretnék indulni, és más jelentkezőkről sem hallottam” – nyilatkozta Ladislau Schwartz, a DLP Maros megyei szervezetének elnöke a MEDIAFAX tudósítójának. Schwartz kijelentette, Marosvásárhely esetében csak Dorin Florea neve merült fel, ha más jelöltek is jelentkeznek, felmérést végeznek.

Átigazolás
Gheorghe Stanciu, a Demokrata Liberális Párt Szilágy megyei szervezetének volt első alelnöke több mint száz párttaggal együtt szombaton átigazolt a Nemzeti Liberális Párthoz. Gheorghe Stanciu a MEDIAFAX tudósítójának elmondta: ma parafálják az erre vonatkozó dokumentumokat, illetve közölte, az alelnöki tisztséget fogja betölteni a Nemzeti Liberális Párt megyei szervezetében.

Munkácsy után Nagybánya
Nagybánya-kiállítás idén először lesz látható Erdélyben, a tavaly a Munkácsy-tárlatnak otthont adó Csíki Székely Múzeumban. A nagybányai iskola 55 alkotását magába foglaló tárlat május 8-án nyílik – tájékoztat a Transindex. A Magyar Nemzeti Galériával folytatódó együttműködés révén dőlt el a kiállítás témája: az 55 festményből 50 a galéria közreműködésével kerül a Csíki Székely Múzeum kiállítótermeibe. További két-két festmény a Székely Nemzeti Múzeum, illetve a Csíki Székely Múzeum, egy a Maros Megyei Múzeum tulajdona. A kiállítás anyaga elsősorban a nagybányai iskolaalapító nemzedékre – Hollósyra, Ferenczyre, Rétire, Thormára, Glatzra, Iványi Grünwaldra – koncentrál, ezért néhány alkotásuk a müncheni és párizsi előzményeket is bemutatja.