Nemzetiségi problémák
Az aradi magyarság számszerűleg a lejtőn van. A tendencia általános az erdélyi magyarság körében, sőt a többségi nemzet is hasonló gondokkal küszködik. Arad város lakossága évente közel ezer fővel csökken! A 2002-es népszámlálásnál 172 ezren, 2004-ben 170 000-en voltunk, 2006 közepén valamivel több mint 168 000-en. Az adatok a polgármesteri hivataltól származnak, más statisztikák ezekhez hozzászámolják a nem stabil lakhellyel Aradon tartózkodókat: ezekkel együtt 174 000 lakos van. A magyar lakosság körében: 1992-ben 29 414 vallotta magát magyarnak, 2002-ben a kivándorlás miatt csak 22 492, számunk 2002 óta majdnem 1000 fővel csökkent. A többségi nemzet is hasonló cipőben jár, továbbá a fiatal munkaerő 1990-es évekbeli, majd olasz- és spanyolországi célú elvándorlása is súlyosan érintette őket. A beiskolázási statisztikákból rájöhetünk, hogy valamivel gyorsabban fogynak, mint mi.
Hosszú távon a szórványba került aradi magyarságnak nincsenek esélyei arányszámának növelésére. Ennek legfontosabb oka az, hogy a kilencvenes évek közepe után Arad látványos fejlődésnek indult, mára gyakorlatilag felszámolta a munkanélküliséget, sőt munkaerőhiány jelentkezett. Ezt hosszú távon csak betelepítésekkel lehet megoldani, a vállalatoknak a folyamatosan növekvő bérek miatt nem lesz kifizetődő távoli településekről ingáztatni a munkásokat. Csekély kivételektől eltekintve a város leendő új lakosai a többségi nemzet soraiból kerülnek ki – ez esetben az asszimiláció felgyorsulhat –, vagy olcsó kelet-európai vagy ázsiai munkások lesznek, s ekkor akár nemzetiségi és/vagy faji problémák is felmerülhetnek. Bárhogy lesz, a helyi magyar lakosságnak nemzetiségi szempontból kedvezőtlenek ezek a tendenciák.
Az Európai Unióba való belépés környékünkön a jelenlegi fő magyar szállásterülettel való újrakapcsolást jelentette. Ez gazdasági szempontból sok előnnyel jár, nemzetiségi végkimenetele azonban még kérdéses. Amennyiben végbemegy a schengeni övezethez való bekapcsolódás, talán kezelhető lesz a 88 éves Trianon-szindróma, hiszen a határmelléki magyarság gyakorlatilag ismét rákapcsolódik a magyar állami területekre. Mindez biztosíthat számunkra hosszú távú túlélést, megfelelő politikával akár gyarapodást is. De ezt főleg addig érdemes kihasználni, amíg a magyarországi átlagkereset felülmúlja az ittenit és az olcsóbb élet a határmelléki részeket vonzóvá teszi a kelet-magyarországi lakosok számára. Schengen tehát hatalmas lehetőségeket rejt magába, de ezt ki kell tudjuk használni! Ehhez a központi és helyi magyar politikai szándék is szükségeltetik, de a határszélen akár önerőből is megoldható.
Magyarország jelenlegi gazdasági visszaesése a határon túli magyarság számára jól jött, mivel a magyarországi munkavállalás ennek következtében már korántsem olyan vonzó, mint korábban. Az 1990-es évekbeli masszív kivándorlás a gazdasági konjunktúra számlájára is írható, de ezt követően “rendeződtek” a viszonyok. Helyi szinten Magyarország csak akkor lesz ismét nagyon vonzó, ha az ottani politikum megoldja azokat a kérdéseket, melyeket Antall József, Kupa Mihály, Horn Gyula vagy Orbán Viktor elmulasztott rendezni és csak a Bokros csomag szépítgetett rajta valamit. De addig talán a romániai életszínvonal is lesz olyan magas, hogy újabb kivándorlás ne következzen be.
Amennyiben tudatosan kihasználjuk a lehetőségeket, van esélyünk a megmaradásra. Ha nem, az iskolákban jól lemérhető asszimilációs gyorsulás megteszi majd a magáét, és mi itt lassú és kínos halálra vagyunk ítélve. Ezt azonban csak következetes magyar politika tudja helyi szinten kivédeni, és én azt egyelőre nem látom.
Anyanyelvi oktatás
Egy nemzet túléléséhez elsődlegesen az oktatás kérdését kell rendeznie. Arad megye és a megyeközpont azon régiók közé tartozik, ahol szinte minden téren próbálkozások folynak a magyar oktatás fenntartásáért és fejlesztéséért. Majdnem lefedettnek mondható az iskolahálózat, de továbbra is kihangsúlyoznám: a Fehér-Körös-völgy még meglévő magyar diákjainak iskolaközpontot kell létrehozni Kisjenőn vagy Borosjenőn. Majdnem tökéletesen megoldott a fakultatív magyar oktatás kérdése, így sikerül olyan gyerekeknek is magyar kultúrát adni, ahol nincs lehetőség magyar iskola fenntartására a gyereklétszám alacsony volta miatt (más kérdés, hogy ezeket a gyerekeket az elemi után miért nem csábítják az ottani vezetők a magyar líceumba). A magyar iskolák többsége 2007-ben nagyon sok kormánytámogatást kapott, az épületek szépültek, az intézmények gyarapodtak anyagilag. Csak a Csiky Gergely Iskolacsoport annyi támogatást kapott, mint az azt megelőző tíz évben összesen, lehetőség nyílott egy teljesen új épületszárny felépítésére, amely az elképzelések szerint megoldja majd a délutáni oktatás gondját.
Ez azonban nem leplezheti gondjainkat. Nagyon sok helyen kínkeservesen oldották meg a beiskolázást, a magyar szülők egy része képtelen felfogni (vagy nem érdekli), hogy gyereke elrománosodását segíti, ha román iskolába küldi. Hiába építkezik és szépül a magyar tanügy, hiába nyújt jobb lehetőséget a legtöbb többségi intézménynél, ha ez a tendencia nem csökken.
2007-ben összesen több mint 170 magyar gyerek lett elsősosztályos, 206-an végezték el nyolcadikat, három líceumi és két szakosztályba összesen több mint száz diákot sikerült beiskolázni a Csiky Gergelybe. Hatalmas veszteség azonban a negyedik líceumi osztály megszűnése, amit hosszú távon már nem tudunk pótolni. Elmondható, hogy az eredmények is megfelelően alakultak: közel 150-en képességvizsgáztak sikeresen, az egyetlen magyar középiskolában pedig az érettségin 95% feletti átmenési arány volt. Mindez azt jelenti, hogy elemi és középiskolai szinten is színvonalas a megyei magyar oktatás.
A diáklétszám folyamatos csökkenése miatt azonban újabb leépülések következhetnek be. A jelenlegi tendenciák alapján több tízéves távlatban több helyen fog megszűnni az elemi oktatás, líceumi szinten pedig maximum két osztály fog működni.
Óriási és beláthatatlan gondokat fog okozni az, hogy a jelenlegi diákság egy részében nincs egészséges nemzeti öntudat! Mint történelemtanár sokszor az árral küzdök ennek javítása érdekében, de sokan eleve úgy érkeznek az iskolába, hogy nem kapnak otthon és/vagy az elemiben nemzeti identitástudatot. A magyar nemzeti öntudat kiépítése elsősorban a történelem- és magyartanárok feladata! Ez nem jog, hanem kötelesség és amennyiben nem teljesül, hiába minden próbálkozásunk.
Hosszas polémiák után rendeződött a viszony a Temesvári Római Katolikus Püspökség és a Csiky Gergely Iskolacsoport között. A kölcsönös bizalmatlanság miatt személyi sérelmek is keletkeztek, de a megegyezés megnyugvást hozott: az épület átkerült a líceum tulajdonába, abban kötelező módon tanintézménynek kell működnie és garantált a világi jelleg is. Sokakban azonban rossz szájízt hagyott, hogy a püspökség bérleti díjat kér az épületért, amelyet 1923-ban ajándékba kapott a magyar szülőktől. Másik sérelem is van, hiszen a temesvári iskolák évente sok helyi magyar diákunkat csalogatják magukhoz, beiskolázási gondokat okozva.
Magyar politikum
Falra festettük az ördögöt és valóban megjelent, summázhatnánk az elmúlt év erdélyi magyar politikáját. A bizalmatlanság, a személyes ellentétek, egyes vezetők tárgyalásképtelensége miatt kialakult politikai megosztottság, ha nem kezeljük idejében, politikai halált hozhat számunkra. A Markó–Tőkés vita, majd a választások egyelőre nem hoztak tragédiát, bár ez az országos választási érdektelenségnek, illetve a magyarság urnáknál való átlagnál magasabb megjelenésének is köszönhető. Az, hogy az erdélyi magyar politika 2007-ben nem esett verembe, ne tévesszen meg senkit: semmi sem garantálja, hogy ez idén – a tavalyinál jobban kihangsúlyozva – nem jelenik meg. Az események pedig erre mutatnak, mivel a bejelentett tárgyalás-újrafelvétel egyelőre elmaradt.
Aradi szinten e problémáknak nem voltak különösebb lecsapódásai. Az RMDSZ versus Tőkés vita részleges eredményt hozott, a szövetség a magyar szavazatok jelentős többségét megszerezte. De nagyon nehezményeztem a választások előtti magabiztosságot: szinte az volt az érzésem, hogy nem tulajdonítanak Tőkésnek túl nagy jelentőséget. Pedig a püspöknek nagyon sok szempontból igaza van, és az RMDSZ-nek is mélyreható megújulásra van szüksége, ha életben kíván maradni. Tőkés a magyar lélek felé próbált hatni és ez az, amit a szövetség nem vesz észre és sokszor túlságosan a gyakorlatiasságra helyezi a hangsúlyt. Tőkésnek nagyon sok embert sikerült ezzel a politikájával (is) megnyernie. Az erdélyi magyarság vezetőinek pedig rá kell arra jönniük, hogy hosszú távon csak együtt lehet túlélni.
Aradon áprilisban lezajlottak a belső választások az Arad megyei szervezeten belül és szerencsére abba az irányba mozdultak el, amit sokan (magam is) elvártak: beindult egy fiatalítási folyamat a megyei választmányban és a vezetőségben, bár a vezető funkciók közelébe egy-két kivételt leszámítva nem kerültek fiatalok. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy az idei választási jelöltlistákon meddig kúsznak fel a fiatalabb generáció képviselői. A jövő mindenképpen ez és lehetőséget kell biztosítani a tapasztalatszerzésre is. Szükségünk lenne a fiatalabb választók megnyerésére, és ez csak így lehetséges.
Még mindig jelen van az a súlyos hiányosság, hogy az RMDSZ nem tud megfelelő kapcsolatokat ápolni választóival, sokan azért nem szimpatizálnak velük, mivel nem tudják, hogy mit miért csinálnak. Ezt nem lehet majálisokkal vagy más népi mulatságokkal elintézni, állandó és tudatos informálásra van szükség. A forma nem szabad túl száraz legyen, mivel az eleve taszít egy jelentős réteget.
2008-ban szigorú megmérettetés előtt állunk. A választások évében mindig annak van sikere, aki megfelelő stratégiákkal rendelkezik és végre tudja hajtani azokat. Feltételezéseim szerint e stratégiák mind a két oldalon (az RMDSZ és a megalakulás előtt álló MPSZ oldalán) is jelen vannak. Mind országos, mind helyi szinten el kell kerüljük a rosszindulatú negatív kampányt, mert ha mi egymást marjuk, a többség a kezét fogja dörzsölgetni.
Kultúra, ifjúság
Talán az egyetlen terület, ahol jó eredményekről tudok beszámolni, az a kulturális élet. A 2007-es konjunktúra kedvezett a helyi magyar művelődési életnek és bebizonyította, hogy van igény ennek hosszú távú fenntartására.
2006/2007-ben hosszú idő után először évadot tartott Aradon a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház (ez az alapítóirat szerint kötelességük). A színház legtöbb esetben megtelt, a darabok változatosak és minden réteghez szólóak voltak, sőt az István, a király-t háromszor is bemutatták. Ezt a kezdeményezést szerencsére ebben az évadban is folytatták. A nagyváradi Szigligeti Társulat is több esetben fellépett, bár nem hozott bérletes előadásokat. Nagy meglepetés volt számunkra, hogy lelkes színházpártiak több irányból érkező támogatások segítségével létrehozták az Aradi Magyar Kamaraszínházat, amely változatos és (kevés kivételtől eltekintve) jó minőségű darabjai mellett nyitott a modernebb színházi irányvonalak felé is. Őszintén remélem, hogy évadjukat tavasszal, jövőre is folytatják.
Folytatódott továbbá a kulturális előadások sorozata, de ezek még mindig nem elég változatosak, még mindig főleg történelmi témájúak, emiatt pedig az értelmiségnek csak egy rétegét kötik le. Árnyalni kellene! A kulturális sajtó sem lépett előre: továbbra is kellene egy olyan lap, amely a helyi magyar képzőművészeknek és íróknak biztosítana megjelenést, mivel ezt sem az Irodalmi Jelen, sem a Szövétnek nem valósítja meg, ez utóbbi pedig le kellene vetkőzze túlzott aradiságát ahhoz, hogy igazán értékes legyen. Kellemes volt azonban a magyar könyvkiadás prosperálása, hiszen tavaly több mint tíz kötet jelent meg magyar nyelven Aradon. Jól működik kulturális szervezeteink jelentős része, némelyiknek sikerült beépítenie magát a köztudatba. Azt is az eredmények számlájára lehet írni, hogy vannak támogatók és segítségükkel a meglévő problémákat és hiányosságokat is kezelni lehet, ez utóbbiak pedig inkább szervezési, semmint pénzügyi gondok formájában jelentkeznek.
Kulturális téren tehát mindenképpen eredményes évet zártunk.
Sajnos, ugyanez nem mondható az ifjúság megszervezésében érdekeltekre. Továbbra sem találhatunk a városban olyan helyet, ahol a magyar fiatalok nagy számban, szervezett program keretében találkozzanak. Továbbra sem látok stratégiákat ennek megoldására, sok helyen csak a jó szándékot veszem észre. Történtek próbálkozások, amelyek azonban (egy kivétellel) képtelenek voltak nagyobb tömeget megmozgatni. Nem volt idén koncert, nem szerveztek magyar bulikat. Az igazán tragikus az, hogy a megszólítandó fiatal réteg többnyire passzív és nem kíván ifjúsági programok szervezésében segíteni. Ez pedig már mentalitásból adódó probléma. Az AMISZ így kiöregedés előtt áll.
Az év végén felmerült: működési terv kellene e problémák rendezésére. Várhatóan 2008 elején kerül kidolgozásra egy programterv a helyzet értékelésére és a válaszlépések megtételére. A tervek valószínűleg elkészülnek, azután minden csak a végrehajtástól függ. Azt azonban ne feledjük: a jövő aradi magyarságának egyik kulcspontja lehet egy jól működő magyar ifjúsági élet.
Az imént leírt eszmefuttatás csak töredék, a megoldandó problémák fontosabb árnyalataira kívánt rávilágítani és esetleg (sokszor naiv) megoldásokat ajánlani, de semmiképpen sem kívánt rossz indulatú kritika lenni! Rá szeretett volna mutatni az aradi magyarság jövőjének komplex voltára, arra, hogy mennyire függnek a különböző szintek egymástól. Még egy fontos gondolat: megoldásuk és ezáltal jövőnk csak attól függ, hogy össze tudunk-e fogni és ki tudjuk-e védeni a leendő rosszindulatú provokációkat.